Elérkezett az utolsó motoros nap, és én készen állok. :-)
Reggel nem túl korán nekifogok a hazafelé vezető útnak. A Lengyeleknél a főútvonalon az apróbb települések szinte egymást érik. Ezért nem is igazán jól lehet haladni. Kínoz a meleg is, van vagy 35fok árnyékban. 150kilcsi megtétele után kiállok egy kis kávézónál egy frissítőre, meg egy kis vízivásra.
Reggeli nincs, úgyhogy csak simán elindulok. :-)
Ma szeretnék Lublinba eljutni, hogy az utolsó nap egyben haza tudjak érni. Az út kissé unalmas, és forró is. Itt már érződik a nyár, nincs mese. Lublinban felszaladok az idefelé vezető úton már megismert Hostelbe, ahol a recepciós nagy szeretettel fogad. Felviszem a cuccaimat, kicsit dumázunk, majd letusolok. Nagyon rám fért már. Vacsora, és egy jó hideg üdítő elfogyasztása után egy kicsi sétálás a városban, és nézelődés következik.
Reggel nem kelek túl korán. A mai cél: Vilnius. Az út szintén nem hosszú, alig 300km. Vilniusban szerencsém van. Az első Hostelhez hajtok, ahol csak 8euro az ágy. Szépen felcuccolok, elteszem a motort majd nekiindulok az óvárosnak. Szerencsére az óváros bejárata a szállástól összesen 200 méterre van, így nem kell sokat gyaloglászni. Iszom egy hideg sört, meg eszem egy szolid nasit. Rám fér. A szállásra visszaérve egy srác jön be az ajtón, akitől a mellette levő azonnal meg is kérdezi, hogy Honnan vagy? Hungary, válaszolja.
Reggel időben kelek. A mai úticél Riga, ahol a mopedeket gyártották. Az út tökéletes, nemhiába az Unión belül vagyunk. Az út nem túl hosszú, összesen 330Km. Ebből egyenesen következik, hogy Rigát kényelmesen, délután érem el a parti úton motorozva. Az út csodálatos, enyhe kanyarok, jó út, és erdő mindkét oldalon. A szállásom a belváros kellős közepén van, ami egy Hostel, remek árakkal. A motor a szomszéd parkolóban pihen, mert a szállásra nem lehet bevinni, olyan pici a hely. Gyors tusolás után nekifogok a belvárosnak, és felderítem.
Leningrád. Gyönyörű, teljesen más mint Moszkva. Az épületek régebbiek, nem annyira modern, és fényűző, mint a főváros. A két nap alatt volt szerencsém bejárni egy csomó Katedrális, hajókázni a Néva folyón, a csatornákon, nappal és éjszaka is. Megtekintettük az Ermitázst, ami tényleg annyira szép, mint amilyennek leírják. És persze óriási is.
Leningrádban saját idegenvezetővel 2 napot töltök fotózással és a nevezetességek feltérképezésével. Ivan, aki a rokonom, (és egyszer csak a házunk előtt állt a kapuban) részletes, és mindenre kiterjedő idegenvezetést tart. Lett Matrjoska, póló, és miegymás is. :-)
Kettő kemény bolyongással eltöltött nap után nekiindulok Leningrádnak. Reggel betöltöm a mociba az egyik tartalék benzines kanna tartalmát, ami visszagondolva jó ötlet volt, mivel csak a városon kívül tudok megállni benzint vételezni. Az út Moszkva és Leningrád között kereken 700 kilcsi. Ez elméletben max. 9 óra, ha minden összejön. Az első 300kilcsin falu falut ért, és az út egyiket se kerülte el. Kicsit szenvedős volt, de nincs mese menni kell. Egységnyi idő múltán kifogy a petrol a szerszámból, úgyhogy kiállok tankolni.
A következő 2 nap a Moszkvában való bolyongással, és a lehető legtöbb látnivaló megtekintésével telik.
Metrón eltévedés többször is, Lenin, Vörös Tér, Katedrálisok, Matrjoska, GUM, és egyéb finomságok. :-)
A reggeli elfogyasztása után rohamléptekkel nekiindulok az Oroszoknak.A határ aránylag gyorsan megy, ami a "benzinező" Lettek miatt így is 2 órába telt A Riga - Moszkva útról mindent olvastam, de leginkább azt, hogy siralmas. Kátyús széttaposott út végig a 600km-en keresztül. Gyakorlatilag elmondhatom, hogy 1db kátyúval sem találkoztam, és szinte végig vadi új az aszfalt. Mindkét oldalon hatalmas erdővel, szinte végig, amit természetesen nagyon élvezek. Kanyar nincs, de a táj kárpótol mindenért. Moszkvától 50km-re a bevezető úton 3 autó ütközött.
Szóval irány Moszkva. Természetesen ez nekem nem sikerül olyan egyszerűen, mint gondoltam. Reggel nekifogtam, hogy megcélzom Moszkvát. Szépen elindultam, mikor is elértem az orosz-belorusz határt, ahol nincs is határ. Csak egy bódé. A motorhoz csak belorusz vámpapírom volt, ami lejárt 4-én, a migrációs kártyámmal együtt. Tanakodtam, hogy mit is kellene tenni, és azon is, hogy vajon majd Leningrádnál miként engednek ki úgy, hogy nem is jöttem az oroszokhoz motorral.
