Májusi motorozás

Amennyiben nem zavarja a kedves olvasóimat, akkor a mostani három napos motorozást egybe fogom megírni, és nem bontom szét napokra. Igazából lehetne három bejegyzést csinálni, de szerintem ettől most eltekintek.

Szóval úgy volt, hogy reggel felkeltem. :-)
Mivel a Csíksomlyói búcsúról sikeresen lemaradtam egy családi lakodalom erejéig, így úgy döntöttem, hogy felmegyek Somlyóra a búcsú után. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat, felcsatoltam a motorra a dobozokat, és már vígan robogtam Mikóújfalu felé. A határnál kinevetett a határőr, és azt mondta, hogy esni fog az eső. Én erre megmondtam neki, hogy nem vagyok cukorból, és az esőt simán legyorsulom. Namost ezzel a kijelentésemmel szemben az történt, hogy legelsőnek Huedin után sikerült megáznom, de szerencsére nem volt kemény eső. Az egyik benzinkútnál kiálltam, hogy valami reggelit vegyek, mire ismerősök jönnek szembe. Pontosan kétszer köszönök rájuk, mire megismernek. Gyorsan megkérdezik, hogy hol vannak a plusz kiloim, mire csak mosolygok, és közlöm, hogy szép áramvonalas lettem. Mint egy fóka. :-)
A parkolóban állva örömmel konstatáltam, hogy hiába hoztam gázfőzőt meg konzervet ebédre, kanál az nincs. Mondhatom, hogy nuku. Nyista. Ezen felbuzdulva, főzni akartam egy 3az1ben témát, de kiderült, hogy fém bögre sincs a gázfőzőre. Otthon hagytam. Mérgemben kértem egy fejfájási pirulát egy családtól, akik nagyon szívesen adtak. Innen is köszönet érte!
Szépen robogtam tovább, és meg sem álltam Balavásárig. Itt elnéztem Szováta felé, ahol már keményen ment a villámlás. Ezen ismét felbuzdultam, és inkább a brassói utat választottam. Erős döntés volt. Barótnál jött az első off-road szakasz. A dagonya közben azon agyaltam, hogyha Lady Carnevale megmakacsolja magát itt a semmi közepén, tuti, hogy megesznek a medvék, és reggelre csak a csontjaimat találják meg. Vagy azt sem. :-)
Kisebb vesződségek és eltévedés után sikerült eljutnom Újfaluba, ahol Palika már várt. Gyorsan főztek egy vacsorát, és egy pár sörike meg Alexandrion elfogyasztása után már vígan húztam a lóbőrt.
Egészen reggel 9ig.

A felkelés után Tündi főzött, vagy sütött egy tojásos reggelit, aminél nincs is jobb. Kapros tojásrántotta minden finomsággal. Rendesen odavert a diétámnak. A kiadós reggeli után elindulok feladni 1-2 képeslapot. Fontos dolog a képeslap. Összesen 2db van a postán, úgyhogy azt adom fel. Visszafelé összetalálkozok Ignáccal, akivel gyorsan vételezünk egy pár Ciucot, meg egy kis hagymát az esti flekkenezéshez. Délben az ismét kiadós ebéd elfogyasztása közben megfűzöm Palit, hogy este menjünk fel Somlyóba egy misére, ahogy jó katolikusokhoz illik. A mise nagyon szép és megható volt. Sokféle gondolat kavargott bennem, amíg a beszédet hallgattam. A mise végén szerettünk volna egy kis kürtőst venni, de az árus eladta mindet, és haza is ment. Mi is hasonlóképpen cselekedtünk.
Mire visszaértünk Újfaluba Attila és Ignác már rajtra készen várt a flekkennel. Csodálatosan finom volt. Ilyen jót csak itt lehet enni. Sehol máshol. Tündi házi pirosától elég jót sikerült aludnom. Vagy attól az 5 Ciuctól amit a piros mellé ittam? Ezt már soha nem tudjuk meg. :-)

Reggel egy nagyon szolid reggeli elfogyasztása után felcuccoltam a motort. Palika és Tündi is mondogatta, hogy maradjak még egy napot, de a meteorológia csütörtökre rossz időt jósolt, így inkább nekivágok a hazaútnak szerdán. Utóbb kiderült, hogy ez bölcs döntés volt, mert csütörtökön vihar is volt Újfaluban.
A hazaút Csíkszeredáig csodálatos volt. Tusnádfürdő továbbra is gyönyörű. Tusnádon a kedvenc borvizemből merítettem egy nagy flaskával, hogy legyen mit inni hazáig. Az időjárási kihívások Csíkban kezdődtek. Csíkszeredától Szovátáig szépen esett az eső, és 5 foknál egy hangyányival se volt melegebb. Szerencsére jól felöltöztem, és nem fáztam. Ezzel szemben a jó kis kanyargászásnak lőttek, mert az Anakee2 már nagyon a végén volt, és nem akartam kockáztatni. Korondon megálltam egy pár cserepet venni, aminek remélem nagyon örül az új gazdája. :-)
Szovátától tudtam menni egy aránylag jót, mert ugyan vizes volt az út, de legalább az eső nem esett. A következős esős etap a Királyhágó és Nagyvárad között jött. A Királyhágó tetején 1 percre álltam meg, mert olyan hideg volt, hogy nem volt kedvem nézelődni. Mondjuk a felhő miatt nem is sok mindent lehetett látni. Nagyváradtól az út eseménytelenül telik. A határon a magyar és román határőrök egy pár autót szednek éppen ripityára, de engem előre vesznek, amit meg is köszönök nekik gyorsan. Egy apró bók a magyar határőr leánynak, és már robogok is haza. Gyulán megállok egy pillanatra főterezni, de ez sem több mint 10 perc. Este 7 körül már a jó meleg vízben fürdőzöm, és egy alapos motor és habtest mosás után vígan alszom. Nagyon jól, és élménydúsan telt ez a három nap. Imádom Székelyföldet, és a székely embereket is!