Yazd
Reggel nem terveztek korán az indulást, mivel Yazd Isfahan mellett van közvetlen közel. Ez magyarul azt jelenti, hogy csak 340kilcsit kell motorozni a sivatagban. 4 liter víz, és 4 liter tartalék benzin van bepakolva, és úgy vágok neki az útnak. Az isfahani benzinkúton, ahol van super benzin, egy ügyes kolléga leveri a bukósisakomat a motorról, miközben tankolok. Rögtön boldog lettem, és megköszöntem neki a segítséget.
A benzinkutakon sorban állás van a benzinért. Egyből eszembe jutott, hogyha kihoznánk ide a kedves vezetőinket, és azok azonnal rápakolnának a benyóra egy kis áfát, meg jövedéki adót, és felnyomnák egy 450ft-ra, a mostani 70forintos benzint, tuti nem lenne ekkora sorban állás a naftáért. Ahogy elhagyom Isfahant elkezdődik a sivatag. Azaz inkább sztyeppe, kinézete van, mint homok körös körül. A forróság rögtön arcon csap. Szerintem egy 40-45C között lehet valahol a hőmérséklet, délután 1 magasságában. Megállok egy pár fotót csinálni, közben az autósok és a kamionosok folyamatosan dudálnak és integetnek. Egy szolíd másfél órás csapatás után elérem Na’in várost, ahol csodák csodájára van super benzin. Gyorsan tele is tankolom a motort, és egy másfél literes víz-kortyolás után nekivágok Yazdnak. Az úton menet közben az autósok már nem csak fotóznak, hanem videóznak is. Úgy érzem magam, mint valami celeb, pedig nincs se sponsorom, se speckós fészes oldalam, se egyedi pólóm és matricám. Olyan vagyok, mint Forrest Gump. Csak nekem nem futni, hanem motorozni támadt kedvem.
Szolíd 2,5 óra alatt elérem Yazd-ot, ami keményen sivatagi város. A forróság kezd komolyan igénybe venni. A gps nem tudja, hogy hol van a „karavánszeráj” amit kiszemeltem a táborozásra, így megyek egy kört a városban. Megállok az óratorony előtt, és egy kicsit szusszanok, mielőtt folytatnám a keresést. Kérdezősködök, de senki sem beszél angolul, még annyit sem amennyit én. Egyszer csak odajön egy idősebb hapsi, a kezében egy mobillal, amiben az általam keresett „hotel” recepciósa beszél. Elmagyarázza, hogy merre kell mennem, hogy megtaláljam a hotelt. Az óváros belsejében van a szállás, amit az igencsak szűk utcákban nehezen találok meg. Csak 3 ágyas szobájuk van, ami egy kicsit felturbózza az árat. Viszont van a motornak egy eldugott „parkoló” a szomszéd ház kapujában, a hátsó kijárat mellett. Letusolok, és lemegyek ebédelni, vagy estebédelni. Egy csirkés specialitást rendelek, sáfrányos rizzsel, meg egy kis zöld salátával. A kajcsi után nekivágok az óvárosnak. Séta közben meglátok egy német rendszámú Africa Twint, meg a gazdáját. Kicsit ideges a srác, és egy mobiltelefont keres. Nem forszírozom a dolgot, így lelépek. Mászkálok egy picit a bazárban, ahol a törökökkel ellentétben nem rohannak az eladók, hogy náluk vásároljak. Kimegyek a főtérre egy kicsit főterezni, bár a motor pihen a szálláson, és motor nélkül nem az igazi. Visszafelé újra belebotlok az Africás németbe, aki bőszen szereli a motort. Megállok, és megkérdezem, hogy mi a probléma. Kiderül, hogy tegnap Teheránban elgázolta egy helyi motoros, és a bal féktárcsája a féknyereggel együtt kifli formájúra hajlott. Ott leszedte a féknyerget, itt meg valószínűleg a tárcsát. Mire elértem, már a villákat csavarozta vissza a villakiflibe. Hoztam neki egy vizet, magamnak meg egy vacsorát egy vízzel. Azt mondta, hogy a felesége nem kér inni, így csak 1 vizet hoztam. Természetesen mire visszaértem kiderült, hogy a feleség, (aki argentin) is szomjas. Óóó bakker…:-)
Öszerakta a motort, és segítettem neki szállást keresni. Este lefeküdtem időben, hogy holnap tudjak egy kicsit barangolni az óvárosban.
Jelenleg itt vagyok: http://spotwalla.com/tripViewer.php?id=52ac5027cae3cdb22
Új hozzászólás