Silopi
Írjuk meg a mai napot. :-D
Az éjjel a szállástól nem messze volt egy szolid tömegoszlatás, és a rendőrök a vízágyúval meg egy csomó páncélozott autóval rohangáltak fel s alá. Reggel nem kelünk túl korán, mert nem nagy a távolság amit ma meg kell csinálni. Szépen haladunk előre, az első katonai ellenőrző pontig. Szépen és akkurátusan lefénymásolják az útleveleinket, én pedig főzök egy kávét. Egységnyi idő múlva jön egy katona, aki szépen tiszteleg az előttem ülő főnökének, és visszahozza az útleveleinket. Kézfogás a góréval, és már indulunk is. A hegyekben kanyargunk ezerrel, mikor is Lady Carnevale elkezd dadogni, és nem akar menni mikor húzom neki a gázt. Az első gondolatom az, hogy Lady Carnevale nem BMW, hogy kiadja itt a lelkét menet közben. Szenvedek még egy pár kilométert, és leállok az út mellet. Több gondolatom van a problémára. A tartalék lámpa még nem gyulladt ki, úgyhogy elméletileg benzin még van a tankban. Biztos ami biztos, betöltöm a 2x2 literes tartalék üzemanyagos kanna tartalmát a tankba, elcsomagolom a felszerelést. Bepöffentem a motort, és örömmel konstatálom a problémát. Kifogyott a benzin a szerszámból. Szerencsére a következő városban van szupi benzinkút, aminek a főnöke nem csak teára, hanem egy ebédre is meginvitál minket. Nemhiába, ez Kurdisztán. A következő katonai ellenőrző ponton a katonáktól vizet, és egy kis zöld fügét is kapunk. Nagyon aranyosak. A gyerekek viszont kéregetnek folyamatosan. Itt legalább a pénzért adni egy kis vizet, de nem kérünk. A katonák elzavarják őket, úgyhogy megyünk tovább.Az út nem unalmas, és az eredeti terv szerint Cizrében aludnánk. az út jó, úgyhogy Cizre helyett Silopiban keresünk egy szállást. Ispán kiszúr egy lepukkant épületet egy hotel felirattal, és bemegy megkérdezni az árat. Szuper alacsony, úgyhogy maradunk.
Új hozzászólás