Reggel motorfűrész hangjára ébredek. El tudtam volna képzelni egy szebb hangot is, de ez van és ezt kell szeretni. Komótosan lemegyek Sanyival a reggelizőbe, és megreggelizünk. Ili már vár bennünket a bejáratnál, és felkészült a ma reggelre. Ez öröm, ugyanis egy porcelán gyár látogatása van betervezve indulás előtt. Ilinek saját taxija van, úgyhogy egy Daewoo Matyizzal veretjük ideiglenesen, amibe elég furmányosan férünk be.
Kicsit féltem az este lefekvés előtt, hogy másnap tejföl-szerű ködben, reszketve a hidegtől, csapkodó esőben kell nekiugrani a Transzfogaras 2. szakaszának. Ezzel szemben a valóság sokkal jobb. Reggel időben kelünk, hogy időben tudjunk indulni. Kinézek az ablakon, és örömmel konstatálom, hogy gyönyörű tiszta idő van. Szép komótosan magamra öltöm a ruhámat, és kimegyek megkeresni Sanyit, aki még tegnap este mondta, hogy ma reggel megmássza a szemközti hegyet, hogy egy kicsit levezesse a feszültséget. Az ajtó után jön egy kis meglepi, ugyanis kint keményen fagy.
Az utolsó nagyobb motorozás a kezdetét veszi. Reggel 9:30kor a ház előtt pöfög Sanyi. A mai napra betervezett úticél Transzfogaras teteje. Szép egyenletesen nyomulunk és meg kell állapítanom, hogy már október van és kicsit hűvös a reggel. Ebből kifolyólag nem is nagyon száguldozunk, csak szép öregesen vesszük a kanyarokat. Varfurille felé, a már megszokott úton megyünk, mert itt nincs annyi kamion. Az első komoly megálló Déva. Gyorsan lefotózom magos Déva várát, amit kb. 5 éve újítanak fel. Egyesek szerint addig tart a felújítás, mint ameddig építették.
Az „Elfogadás” gombra kattintva hozzájárul a sütik létrehozásához.
