Októberi motorozás 2. nap

karcsika küldte be 2011. 10. 06., cs – 00:24 időpontban

Kicsit féltem az este lefekvés előtt, hogy másnap tejföl-szerű ködben, reszketve a hidegtől, csapkodó esőben kell nekiugrani a Transzfogaras 2. szakaszának. Ezzel szemben a valóság sokkal jobb. Reggel időben kelünk, hogy időben tudjunk indulni. Kinézek az ablakon, és örömmel konstatálom, hogy gyönyörű tiszta idő van. Szép komótosan magamra öltöm a ruhámat, és kimegyek megkeresni Sanyit, aki még tegnap este mondta, hogy ma reggel megmássza a szemközti hegyet, hogy egy kicsit levezesse a feszültséget. Az ajtó után jön egy kis meglepi, ugyanis kint keményen fagy. A parkoló autókra ráfagyott a pára, és a fahasogató munkások is téli felszerelésben dolgoznak. Kb. -2 -3 fok környékére saccolom a hőmérsékletet, és rájövök, hogy a teljes téli felszerelés amit hoztam, az a bélés a motoros dzsekimbe. Ez van, így ezt kell beosztani. :-)
Sanyi visszaér a hegymászásból, és nekiesünk a reggelinek. Finom, és jól esik. A meleg tea is. :-)
Reggeli után összepakoljuk a cuccunkat, és elkezdjük a mai napot. A Bilea tó után rögtön az alagút következik, ami a hegygerinc alá van fúrva, és ezen keresztül jutunk át a déli és egyben a napos oldalra. Szikrázó napsütés van, felhő egy szál se. A hőmérséklet a napocska hatására sokkal elviselhetőbb, mint a túloldalon, így azzal kacérkodom, hogy kiveszem a bélést a kabátból, és nyáriasan folytatom az utat. Lenézve a völgybe, ami elég árnyékosnak tűnik, erről az ötletemről leteszek. Megállunk egy vízesés mellett, és semmi mást nem csinálunk, csak gyönyörködünk a tájban. Évek óta járunk Erdélybe, de most vagyunk először a Transzfogarason. Lenyűgöző. A szerencsénkről ne is beszéljünk, mivel egyetlen apró felhőcske sincs az égen, nemhogy szemetelő eső. :-)
Szépen komótosan indulunk tovább, hiszen itt a szalagkorlátot csak elvétve használják, és egyetlen rossz mozdulat a motorral, és máris lent vagyunk a völgy alján. Ez viszont egy pár száz méter zuhanást jelent motorostól együtt, ami nem éppen jó dolog. Leérünk a sziklás részről, be az erdőbe. Egységnyi idejű kanyargás után elérjük a Vidrau tavat és a hatalmas 166 méter magas völgyzáró gátat. Gyorsan megállunk fotózkodni, és megcsodáljuk a hatalmas szobrot, ami az elektromosságot és a természet erőinek megszelídítését szimbolizálja (gondolom). A kilátóba most nem mászunk fel, ugyanis még hosszú az utunk Gyulafehérvárig. A Transzfogaras lassan véget ér, és az út közepén lévő csikófej méretű sziklától eltekintve (amin sikerült áthajtanom) elég eseménytelen. Délután megcélozzuk a Transalpinat, hogy azon jussunk el Gyulafehérvárra, ahol az estét töltjük. A kisebb harci sérülést szerzett VTX miatt most nem vállalunk be egy komoly off road menetet, így marad az aszfaltozott út. Vesztettünk. Az út eleje csodálatosan friss aszfalt, de aztán mindenhol szétdúrták elég keményen. Gondolom Sanyi szid magában, hogy hogyan hozhattam ilyen komoly helyre a króm-csoppert, mikor ez egy bokorugró krosszmotornak való. A táj viszont lenyűgöző...
Kisebb vesződségek árán eljutunk Sebesre, ahonnan egyenesen felfelé elérjük Gyulafehérvárt ahol a ma estét töltjük. A megszokott panzióban kiveszünk egy szobát, és már megyünk is a vacsorához, ami egy jó kis pacalleves. Ha Romániában vagyok, mindig ciorba de burta a főfogás. Akár reggelire is. :-)
A vacsora után elmegyünk Iliékhez, aki egy közös barát, és állítólag speciális barack likőrje van, amit Ő maga csinál. Én magam feladtam 4 kupica és két Ciuc után, nehogy taligán toljanak haza a sok gyümölcs után. A taligát megkerülvén, még a többi cimbivel is összefutunk a helyi kocsmában, ahol már csak 2 Ciuc fér belém. A taxizás után éjfélkor kerülünk ágyba, ami csodálatosan puha volt az egész napos motorozás után.
Sajnos holnap véget ér az utazás, és sajnos nagy valószínűséggel ez a szezon is....

Kép(ek)

Új hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.