R2D #6

Tantan

Ma két napot írok meg. Tegnap sikeresen elintéztem a vízumot Mauritániába. Egy srác ült az ajtó előtt az utcán, aki 2 spangli elszippantása között kitöltötte a papírjaimat. Azt mondta, hogy marokkói cucc a legjobb a világon. :-)

A mai nap reggelén elindultam a szállodából, és menet közben összeakadtam egy BMW-s sráccal. Diszkréten dumálgatok a német arcokkal egy útszéli étkezde előtt, mikor Fernando elhúzott a parkoló előtt. Azonnal a nyomába eredtem, és megállítottam. Azt mondta, hogy nincs terve a mai napra, de megy Dakarba. Csoda jól hangzott és úgy döntöttünk, hogy megyünk együtt Szenegálba. Csak biztonságosabb a Rosso határátkelő, ha ketten vagyunk. Remélem. Allah szeret, és biztos vagyok benne, hogy én is Őt. Az esti megállót Fernando egy kempingbe tervezte, de mivel lóg az eső lába, így a közeli városban szálltunk meg. Persze a gyerekek azonnal megrohantak, és pénzt követeltek, de nem adtunk nekik. Ezen olyannyira berágtak, kivártak minket a szállás előtt, és az étteremig követtek. A vacsorám felét egy óvatlan pillanatban lenyúlták, és szerencse a szerencsétlenségben, hogy már a vége felé jártam az evésnek. Mocskos kis banditák. :-)