Blog - augusztus 2012

Antalya
Nem túl korán térek magamhoz, és a recepciós segítségével felpakolom a motort. Nekifogok az Antalyaba vezető útnak. A tengerparti utat választom, ami a hegyekben néhol elég gyatra. Sőtt, mondhatom azt is, hogy gyakorlatilag csak kátyú van. Az utat már ismerem, úgyhogy nem sok meglepi van. Dél körül megállok egy banán reggelire, mivel a szálláson örültem annak, hogy ágy van a szobába, nem, hogy még reggelit is adjanak. A banánárus nem tud csak törökül, de ahogy kihámozom, némi pénzért az asszonya is eladó. Betolok az arcba vagy 10db apró banánt, ami valamiért sokkal finomabb mint otthon.

Tasucu
Reggeli nincs a szálláson, úgyhogy a sarki büfében beröffentek egy kávét, és vételezek 1 liter vizet az útra. Az út kiváló, úgyhogy rögtön 130as tempóra sarkallom a leányt. Elhagyom Batmant, ami természetesen nem a film, hanem egykoron felső Mezopotámia határa volt. A hegyekből dombok lesznek, a rátzós döngölt agyagos útból pedig 2x2 sávos főútvonal. Nagyon finom. Gaziantepben megállok egy gyors olajcserére, ugyanis még az az olaj van a leányban, amit indulás előtt tettem bele. A hátsó fékbetétet is megette, úgyhogy kap újat. A HONDA szalon tele van robogóval, és 125 köbcentis kismotorokkal. A tulaj fia azt mondja, hogy itt ezek mennek.

Batman
Erős 2 óra alvás után, reggel 7kor kelünk, mert a határ 8kor nyit, és időben ott kell lenni, hogy Alex motorját elkezdjük ügykezelni. A határra menet sikerül eltévedni, úgyhogy egy 15 perces kerülő után felvonulunk az iráni – török határhoz. Életemben nem láttam még ennyire lepukkant épületeket. Az irodákban óriási helikopter leszállópálya méretű asztalok, de a dolgozó a csikket a földön tapossa el. Öreg dobkályha a sarokban, kosz és mocsok mindenhol. Megérdeklődjük, hogy mit kell csinálni a carnetemmel, hogy le legyen zárva. Az irodista, egy arrogáns barom, aki éppen nem üvölt velem, hogy miért zavarom a semmittevésben, mikor nem is neki kell foglalkozni a papírokkal. Idióta. Továbbmegyünk, ahol végre lezárják a carnetet, miután megették a reggelit.

Urmia
Mivel tegnap az összes riált odaadtam a szobáért, ami a (szétcsavarhatós műanyag)buxámban volt, így valahonnan riált kell szerezni, mert Iránban csak riállal tudok fizetni. Elindulok motorral a városba, ami természetesen akkora mint Budapest cakli-pakk, hogy az euroból riált csináltassak. Bemegyek legalább 4 bankba, ahonnan elhajtanak, mondván, hogy csak a nagyobb bankokban van pénzváltás. Fincsi. Végre találok egy bankot, ami 15 emeletnél egyel sem kisebb, és egy nagyon kedves banki alkalmazott, az európai pénzemből iránit csinál.

Kermānshāh

Sajnos el kell hagyjam Isfahant, bármennyire is szeretnék még maradni. A nem túl korai indulás után szépen komótosan haladok az esti megállóm felé. Az útok csak kétszer állítanak meg a rendőrök, így aránylag gyors a haladás. Hamadan előtt sikeresen szétázok, ami itt annyit jelent, hogy agyagos lé folyik mindenhonnan. A tempó rögtön visszavéve gyök/2 -re, nehogy a fincsi csúszós aszfalton leugorjon a plezúr a mociról és a könyökömről.

Isfahan
Reggel a nyakamba veszem a várost, és elindulok egy kicsit a kiszáradt folyó mentén. nincs túl meleg, és a csodálatosan gondozott parkon keresztül sétálok a másik híres hídhoz. Sajnos ez nem annyira monumentális, és be kell valljam, hogy nem is tetszik annyira, mint a Si-o-se pol híd. Lövök egy pár fotót, és visszabaktatok. A parkban a melósok nyírják a füvet, ássák a gödröt, locsolnak, és látszik, hogy beleadnak mindent.

Isfahan
A reggeli után ismét a sivatag következik. Nincs még eszméletlen meleg, úgyhogy gyorsan felpakolom a csajom, és már indulunk is. Az út érdekes, és csak egy baleset történik velem. menet közben sikeresen felragasztom a rágót a bukósisak plexijére. Betudom ezt annak, hogy orkán erejű szél van, és szerencsére nem a nadrágba, vagy a kabátba ragadt bele.

Yazd
A reggeli után nekiindultam az óvárosnak. A Jameh mecset felé veszem az irányt, ahol ismét meglátom a német srácot az asszonyával együtt. A srácon egy meglehetősen rövid nadrág volt, így gyorsan közöltem, hogy ez itt nem zsírszalcsi. Elmagyarázta, hogy nincs hosszú gatyója, de éppen most akarnak venni egyet, nehogy elvigyék a nadrág miatt a rendőrök egy értekezletre. Elválunk, én meg megindulok a Víz múzeumba.

Yazd
Reggel nem terveztek korán az indulást, mivel Yazd Isfahan mellett van közvetlen közel. Ez magyarul azt jelenti, hogy csak 340kilcsit kell motorozni a sivatagban. 4 liter víz, és 4 liter tartalék benzin van bepakolva, és úgy vágok neki az útnak. Az isfahani benzinkúton, ahol van super benzin, egy ügyes kolléga leveri a bukósisakomat a motorról, miközben tankolok. Rögtön boldog lettem, és megköszöntem neki a segítséget.

Isfahan

Ma szabadságot adtam a motornak, és magamnak is. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit bolyongok a városban, hogy lássak is valami érdekeset az úton, de csak végigszaladjak rajta. Reggel a navigációval felvértezve elindultam, és megkerestem azt a hidat, amiről a sok-sok fotót lehet találni a neten. Emlékeim szerint van egy nagyon szép minaret is, gondoltam azt is megkeresem. A híd könnyen meglett, és természetesen nagyon szép is. Sajnos a víz augusztusra már kiszárad alóla, úgyhogy víz nélkül gyönyörködtem benne. Ezután természetesen a rossz irányba kezdtem el gyalogolni, és kb. 2 kilcsi után feladtam. Leszólítottam 2 srácot, hogy keresek egy múzeumot, meg egy szép mecsetet. Természetesen nem tudták, hogy mire gondolok.