Augusztusi mocizás #13

Isfahan
Reggel a nyakamba veszem a várost, és elindulok egy kicsit a kiszáradt folyó mentén. nincs túl meleg, és a csodálatosan gondozott parkon keresztül sétálok a másik híres hídhoz. Sajnos ez nem annyira monumentális, és be kell valljam, hogy nem is tetszik annyira, mint a Si-o-se pol híd. Lövök egy pár fotót, és visszabaktatok. A parkban a melósok nyírják a füvet, ássák a gödröt, locsolnak, és látszik, hogy beleadnak mindent.

Mindenki csinál valamit, és egyik sem nézi a másikat. Dél körül vételezek egy ebédet a sarki büfében. Nem egy finom ebéd, de a semminél jobb. Visszajövök a szállásra, és este 5-ig nyomom a sziesztát. A úgy fél 6 után egy picivel ismét felkerekedek, hogy egy kicsit sétáljak ebben a gyönyörű városban. Leérve a földszintre, összeakadok az egyik londíner sráccal, aki segített tegnap pénzt váltani. Eldöntjük, hogy együtt bolyongunk egyet a városban. Kimegy előre, és a lelkemre köti, hogy csak 2 perc múlva mehetek utána. Elmondja, hogy a szállodában nem szeretik, ha idegenekkel megy a kontakt. Meg ebben az országban amúgy sem szeretik...
Először fog egy taxit, ami nevetséges árért elvisz a Imam-térre. Végre sikerül bejutni a Lotfollah mecsetbe, ami a múltkor zárva volt. Gyermekeim, a Lotfollah mecset valami eszméletlen gyönyörű belül. Csinálok egy halom fotót, a cimbi meg közben nyomul a helyi csajokra. Magyaráz, meg minden. A mecset után megnézzük az Ali Qapu palotát belül, ami szintén csodaszép. Sétálunk, és a Sah mecset előtt megrohan három srác. Jönnek a szokásos kérdések, aztán mindenáron azt akarják, hogy küldjek nekik mobiltelefont itthonról, és majd ők megveszik itt. Igazából nem értem, hogy pontosan mit akarnak, de később kiderül, hogy Iránban az összes mobiltelefon kínai hamisítvány. Akinek van egy eredeti, tükörbőlfotózásra is képes kamerás mobilja, annak nincs többet problémája a csajozással. :-)
A séta után lemegyünk egy földalatti teaházba, és egy tea, meg egy hubble-bubble közben elmélyülten relaxálunk. Szigorúan külön a férfiak és a nők. Iránban a nők mindenhol el vannak különítve. A buszon, metrón, moziban, teaházban, és nincs ölelkezés meg puszcsi az utcán sem. A legkomolyabb dolog az a kézenfogósdi, de ahhoz is nem árt egy házasság előtte. Szóval ez a téma. A teázás után egy kis bazarazással múlatjuk az időt, a cimbi nagyon rajong a késekért, és az összes antik boltot bejárjuk. Az egyik helyen be akarnak öltöztetni tradícionális iráni viseletbe, és úgy akarnak fotót csinálni rólam. Természetesen tisztelettel, de elutasítom. Az önjelölt kísérőm mindenáron csajozni akar, úgyhogy azt a taktikát követjük, hogy Ő beszél a lányokhoz fársziul, én meg magyarul. Van ahol sikere van. :-)))
Séta után bedobunk egy csirkesültet vacsora gyanánt, és irány az ágy. Holnap irány Kermanshah...