Megpróbálom összefoglalni az elmúlt három napot.
Elindultam Rabatból, a friss Mauritán vízummal az útlevelembe. Erőteljesen haladtam az úton, amikor úgy döntöttem, hogy megállok egy picit. Láttam két motorost az út mellett, akik egy kis off road túrára jöttek a Szaharába. Ekkor húzott el az úton Fernando, aki egy spanyol motoros. Gyorsan motorra pattantam, és utólértem. Kiderült, hogy Ő is Dakarba jön. Jupppppiii!
Leverettük az ipart Tantan-ba, ahol kivettünk egy szobát estére. Aki errefelé jön, annak üzenem, hogy nehogy megpróbáljon ebben a városban aludni, mert szörnyű. A gyerekek folyamatosan pénzt kunyerálnak, és ha nincs résen az ember, ellopnak mindent amit lehet.
Másnap leszaladtunk Dakhlába, és ott próbáltunk meg szállást keresni. A város gyönyörű, és ha jól értettem Fernando szavait, akkor nagyon sokáig Spanyol fennhatóság alatt volt. A szállás nagyon egyszerű, de cserébe nagyon olcsó is. A motorokat a garázsban helyeztük el, közvetlenül az építési törmelék mellett. Elég
érdekes, hogy az építkezésből keletkezett törmeléket a garázsban tárolják, de mindenki úgy csinálja, ahogyan szereti.
Reggel nem túl korán indultunk, és nem döntöttül el, hogy hogyan tovább. Mentünk a sivatagban, ahol olyan hűvös volt, hogy fel kellett venni a pulóverem a motoros dzseki alá, mert fáztam. Azt hittem, hogy a sivatagban meleg lesz, de sajnos tévednem kellett. A mauritániai határ délután 5kor bezár, úgyhogy kénytelenek voltunk megaludni a határ előtt egy motelben. Érdekes hely a motel, mert a semmi közepén építettek egy 50 szobás rusztikus motelt, ami nem is túl drága. Másnap korán reggel nekifogtunk a határnak. A marokkói oldal nem volt túl bonyolult, és a mauri sem. Elment egy pár óra, de megcsinálható kényelmesen. A "No Man's Land" érdekes hely. Teszek fel fotókat is, ahogy lesz internet elérésem. A határátkelés után nekifogtunk a Szaharának. Itt már érezhetően melegebb van, de még mindig viselhető. Az út kiválló, eltekintve egy 20 kilométeres szakasztól, ahol éppen javítják. Itt az út mellett kell motorozni, de ez is megvalósítható. érdekes élmény a Szaharában menni. Minden felé homokdűnék, a homokot fújja a szél az aszfalt fölött pár centivel. A motor jól megy. Nincs semmi gond. Délután meg kell próbálnom Nouakchottban felvenni a szenegáli vízumot, mert egyenlőre csak az elő regisztrációs papírom van, ami kevés. Nouakchott-ot délután 4 körül érjük el. A konzulátuson azt mondja az őr, hogy van vízum, de nem megy az ujjlenyomat leolvasó, úgyhogy jöjjek vissza holnap. Kiveszek egy szobát, majd szétválunk Fernandoval. Ő megy tovább, én pedig megpróbálom elintézni a vízumot. Nouakchott a leglepukkantabb város, amit eddigi életemben láttam. Nagyon kemény. A hotel viszont aránylag tiszta, van zuhanyzó, meg efféle úri huncutságok. Megpróbálok pénzt váltani, ami nem kis kihívás. Aztán valahogy sikerül (a recepciós segítségével) átkonvertáli a 70 eurómat oglyaba, és nyugovóra térek. Reggel korán akarok kelni, hogy intézzem a vízumot. 8kor már a konzulátus előtt vagyok, ahol ismét közlik, hogy nem megy a gépezet. Hurrá! Nincs mese, neki kell fogni Rossonak, ami a létező legszörnyűbb határ egész Afrikában. Az utolsó ellenőrzési ponton az egyik katona vad telefonálásba kezd, mikor kiderül, hogy Rossoba megyek. Később ennek még jelentősége lesz. Rosso kemény hely. úgy kell elképzelni, mint egy szeméttelep, bódékkal, amikben az emberek élnek. Megállás nélkül a kapuhoz hajtok. A fekete Merciből kipattan egy srác (David) aki azonnal közli, hogy majd Ő segít. Hujujj. David lázas intézkedésbe kezd, és egy kisebb pénzösszeg szétosztása után már várom is a kompot. Az emberek folyamatosan özönlenek, és pénzt kunyerálnak. Időnként feltűnik egy csapat kecske is, akiket a pásztorok lázasan terelgetnek. 3 óra várakozás után elindul a komp. Félek. az infójaim szerint a túloldal még keményebb, mint ez volt. Igazam lett. A motort horribilis összegért voltak hajlandóak beengedni Szenegálba. Ennyit sohasem fizettem még a motorért, és ennyi kéregetőt se láttam még soha. Szörnyű volt. és ami a legszörnyűbb az az, hogy ezt még egyszer meg kell csinálni! :-)
Új hozzászólás
Hozzászólások
Hali hó!
Hol a rákba vagy már megint!
Normális embernek eszébe sem jut ilyen helyekre menni.
Tudtam hogy csapágyas vagy,---Na de ennyire???
Szerencsés utat, vigyázz magadra. Te Survivor.
Ki mondta, hogy normális vagyok? :-D