Augusztusi mocizás #15

Urmia
Mivel tegnap az összes riált odaadtam a szobáért, ami a (szétcsavarhatós műanyag)buxámban volt, így valahonnan riált kell szerezni, mert Iránban csak riállal tudok fizetni. Elindulok motorral a városba, ami természetesen akkora mint Budapest cakli-pakk, hogy az euroból riált csináltassak. Bemegyek legalább 4 bankba, ahonnan elhajtanak, mondván, hogy csak a nagyobb bankokban van pénzváltás. Fincsi. Végre találok egy bankot, ami 15 emeletnél egyel sem kisebb, és egy nagyon kedves banki alkalmazott, az európai pénzemből iránit csinál.

Boldogan megyek vissza a szállásra, hogy kifizessem a vacsorát. A fizetés után felpakolom a motort, majd a helyi taxisok gyorsan csinálnak rólam vagy 10 fotót, és sikerül elindulnom. Teletankolom a motort a benzinkúton, egy helyi lakos kártyájáról, így keres rajtam vagy 350 forintnak megfelelő riált. Mindenki boldog, főleg a leány, mert nagyon szereti a super benzint. Majdnem ezerrel tépek Urmia felé, ahol Hossein és a család már nagyon vár. A táj fantasztikus, az út végig 2500 méter magasan visz. Mióta Ankarát elhagytam, kizárólag 1500 méter felett visz az út. Folyamatos a kanyargás, nagyon jó menni. Éppen kezdenék belejönni a mocizásba, mikor az első katonai és rendőri ellenőrzési ponton kiugrik az hombre. Jönnek a kérdések, hogy honnan hová, kié a motor, mi van a dobozaimba. Szépen akkurátusan kihámozom a dobozokból a táskákat, és már boldogan dúrják a koszos kis kezeikkel. Továbbra is sláger a konzerv, és a szétcsavarhatós műanyag buxa. Visszarakok mindent, és elköszönök. újabb 70 kilcsi után ismét ellenőrzési pont, újból megállítanak. Szinte rohan felém egy ember, olyan koszos és szakadt ruhában, mintha egy kukából húzták volna elő. Oldalán, egy minimum 30 éves Aftomat Kalasnyikov, ami már eléggé viharvert. Bevallom, hogy egy kicsit betojtam, hogy keresztüllő az AK-val, és elveszi a motort, meg az összes pénzem. Szerencsére kiderült, hogy nem bandita, hanem rendőr. Kisvártatva jön a komája is, akinek a nadrágjába, van bedugva valami pisztoly, mintha csak valami amerikai filmből jött volna. Lefőttem egy kicsit. Szokatlan az európai szenek, hogy egy kisebb hadsereg, dugig automatákkal megállít, és mindenféle kérdésekkel jön. Miután felírtak mindent, még a magyar mobiltelefonszámomat is, elengednek, és mehetek. Még 500 kilcsi Urmia. A táj nagyon szép, óriási hegyek magasodnak mindkét oldalon, és a tökéletes aszfalton élvezetes a kanyarodás. Újabb ellenőrző pont. Ismét kiszedetnek mindent. Jönnek a kérdések, egy fiatal katona fordít. Ezúttal nem jegyzetelnek, hanem mehetek tovább. A következő 400 kilcsin még 7-szer állítanak meg. Van ahol csak az útlevél kell, van ahol ki kell pakolni mindent. Van olyan is, ahol semmi sem kell, csak a motort fotózzák a kínai telefonokkal. Bevallom, hogy az utolsó előtti megállításnál már elszakadt a cérna. Nem kérdeztem semmit, csak a kezükbe nyomtam az útlevelet. Megfordult a fejemben a gondolat, hogy az út szélén kell éjszakáznom, mert egyszerűen képtelen leszek eljutni Urmiába, annyiszor ellenőriznek. Szerencsére darab idő múltán meglátom az Urmia táblát. Győzelem! Hossein már vár, és Alex is, Aki egy vadonat új vendég, mondhatni friss hús a darálóban. Alex motorral jött, de mivel nincs Carnet a motorhoz, így az a határon lezárva várja a holnapot, hogy mi legyen a sorsa. Gyorsan letusolok, és elindulunk vacsorázni. A megmaradt riálom gyakorlatilag megesszük, így a holnapi tankolást már Hossein fogja fizetni. Remélem. :)
Fél 2 környékén végre a földre kerülök, mert az egyetlen ágy foglalt, így a földön alszunk Alexal. Kiderül hogy Alex nem horkol, hanem gyakorlatilag hörög olyan hangerővel, hogy az ajtóban berezonál az üveg. Vagyon karaj alvás lesz az fix!

Jelenleg itt vagyok: http://spotwalla.com/tripViewer.php?id=52ac5027cae3cdb22