Októberi motorozás 1. nap

12 év 10 hónap
karcsika küldte be időpontban

Az utolsó nagyobb motorozás a kezdetét veszi. Reggel 9:30kor a ház előtt pöfög Sanyi. A mai napra betervezett úticél Transzfogaras teteje. Szép egyenletesen nyomulunk és meg kell állapítanom, hogy már október van és kicsit hűvös a reggel. Ebből kifolyólag nem is nagyon száguldozunk, csak szép öregesen vesszük a kanyarokat. Varfurille felé, a már megszokott úton megyünk, mert itt nincs annyi kamion. Az első komoly megálló Déva. Gyorsan lefotózom magos Déva várát, amit kb. 5 éve újítanak fel. Egyesek szerint addig tart a felújítás, mint ameddig építették. Csak most nem Kőműves Kelmen a kivitelező, hanem a román kormány, és az europunio. Nagyszebenig kissé egyhangú az út, és a dombok unalmasan váltogatják egymást. Egy jobb kanyar itt, egy bal kanyar meg amott. Avrig előtt teletankoljuk mind a két motort, nehogy a nagy transzfogarasi kanyargászás közben fogyjon ki a tank. Szépen megyünk a főúton, mellettünk jobbról a Fogaras hegyei, ahová az első adandó alkalommal behatolunk. Az út sima és jó minőségű, majd a hegyek lábánál el kezd vadul emelkedni. Néhány infó a Transzfogarasról:

A Transzfogarasi út (románul Drumul Transfăgărășan), másként 7C jelzésű országút (Drumul Național 7C) a Fogarasi-havasok központi részén keresztül észak-déli irányban köti össze Alsóárpás és Curtea de Argeș településeket. Az 1970-es években építették, 90 km hosszú. 2042 m magasságig vezet fel, majd egy alagúton halad át a főgerinc alatt. Összesen 578 hídja és viaduktja, valamint 5 alagútja van.
Az út lavinaveszély miatt csak nyáron van nyitva. A hóviszonyoktól függően októberben vagy novemberben lezárják és csak június elején, közepén nyitják meg újra. Nicolae Ceaușescu román diktátor katonai szállítási útvonalnak építtette, mert az 1968-as prágai tavasz után attól tartott, hogy a Szovjetunió Romániát is megszállhatja.
Katonák építették, hivatalos adatok szerint az építkezés alatt 40 ember veszítette életét különféle balesetekben.
Az út lenyűgöző szépségű tájon vezet keresztül, elhalad a Bilea-vízesés telep, a Bilea-tó és a mesterséges Vidraru-tó mellett.
A Transzfogarasi út elkészülte megkönnyítette a hegység megközelítését, ezért az 1970-es évek óta nagyon sok turista érkezik. A nagy turistaforgalom együtt jár a környezetre káros hatások növekedésével.

Délután 6 óra körül elérjük a szállást. A bepakolás után marad egy kicsike idő arra, hogy a tavat körbejárjuk. A vize szép tiszta, és akár merülhetnénk is benne. Kár, hogy nem hoztam felszerelést. :-)
A hegymászás végeztével megvacsorázunk. Én szigorúan ciorba de burta-t, Sanyi húsgombóclevest. A második kirántotthús, úgyhogy a jóllakás garantált. Elalvás előtt még egy picit gondolkodom azon, hogy Ceausescu mennyi szörnyű dolgot követett el, és most szinte elérhető közelségbe került ez a dolog...
Holnap reggel folytatjuk az utunkat.

Új hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.