Antalya
A búvárbázis ugyan ott van, mint tavaly, viszont a fiúk szétváltak, úgyhogy most már két csapat van. Maradok a régi brigádnál. Felveszik az adataim, és elkezdenek gyülekezni az oroszok is. Mellém ül egy srác és a csaja. Megkérdezik tőlük, hogy honnan jöttek. A válasz az, hogy Iránból. Aztán megkérdezik tőlem is, hogy honnan jöttem, mire azt válaszolom, hogy Iránból. A fekete hajú, és sötét szemű srác kicsit furcsán néz rám. Látszik rajtam, hogy nem vagyok született perzsa.
A barátnője is echte perzsa lány. Időközben kiderül, hogy a felesége a csaj. Mondjuk ez azonnal értetődő, hiszen egy perzsa srác és egy perzsa csaj nem lehet együtt egy nyaraláson, csak mint férj és feleség. Ha már így összejöttünk, gyorsan megkérdezem, hogy perzsiában hogyan merülnek a lányok. Azt mondja Mohsen, hogy vannak eldugott kis szigetek a Perzsa öbölben, és ott lehet a lányoknak és asszonyoknak csador nélkül is merülni. Mohsen feleségén nincs kendő. Megkérdezem, hogy ez hogyan lehetséges. Azt mondják, hogy Kemerbe szerencsére nem lát el az iráni vallási rendőrség, és remélik, hogy nincsennek spiclik a bárkán. Jót mosolygunk mind. Az első merülésem nem volt valami nagy szám. Volt 2 átjáró, ahol lehetett kicsit Spiderman-ben nyomatni, de amúgy semmi extra. A merülés után tovább dumcsizunk Mohsennel és a feleségével. Nagyon aranyosak, amolyan igazi perzsa mentalitásúak. Gyorsan meg is hívnak a házukba, ha legközelebb Shirazba megyek. Köszönettel elfogadom a meghívást. Ki tudja, hogy mit hoz a holnap. A második merülésen megnézzük Parist. Gyönyörű, első világháborús hajó, 30 méteren. Nagyon tetszik. Erősen gondolkodom, hogy holnap visszamegyek még egy Paris merülésre. Fél 7 körül érek Antalya belvárosába. Tragikus. Olyan dugó van, hogy ihaj! Nehezen átverekszem magam az autókon, és végre megvacsizok a szálláson. Éhes voltam…
Új hozzászólás