Istanbul
Reggel nem kelek túl korán, mégis kinyílik a szemem már akkor, mikor még sötét van. Örömmel konstatálom, hogy ma nincs dolgozás, kizárólag motorozás, úgyhogy visszafekszem még egy kicsit. A második ébredésem hét óra körül van, ami Bulgáriában nyolcnak felel meg. Szépen komótosan összekészülődök, és lemegyek elfogyasztani a reggelit.
Polly bundás kenyeret készített, amit nagy lelkesedéssel fogyasztok el. A reggeli után felcuccolom a motort, és nekikezdek a mai etapnak. Az első úti cél a Török határ Edirnénél. A határig vezető út néhol igencsak botrányos. Vannak olyan részek, ahol szinte nincs is út, csak kátyú. A küzdelem végül sikeresen véget ér, és elérem a határt. Tömegnek nyoma sincs, így 20 perc alatt sikeresen importálom a motort a Török testvéreinkhez. Eddig nem néztek a határon semmit, most viszont minden dobozt kinyittat a vámos. Mire kiásom a táskákat a dobozból, az első vámos lelép, és jön egy új arc. Faggat, hogy van-e nálam cigi, mire mondom, hogy már lassan 4 éve, hogy leszoktam. Jót kuncog, és lepecsételi az útlevelem. Összerakom a cuccaim, és ezerrel, vagy egy kicsit kevesebbel száguldok Isztambul felé. Útközben megállok egy köfte-szendvicsre, amit egy víz és egy török tea kíséretében jóízűen elfogyasztok. Az ebéd után folytatódik a száguldás a kedvenc városom felé. Délután öt magasságában pillantom meg az Istanbul táblát. Kicsit félek, hogy a legrosszabbkor érek a városba, és komoly dugó lesz. A félelmem beigazolódott. A kedvenc városom olyan arcát mutatja, amilyet még nem láttam, sőtt eddig elképzelni sem tudtam. A hoteltől már 5 kilométerre óriási dugó van, és ahogy beérek a belvárosba a helyzet fokozódik. Nincs túl meleg, de folyik a hátamon a víz. 600 méterrel a cél előtt se előre, se hátra, se sehová. Kész, vége, ennyi volt. A motornak is melege van, folyamatosan megy a ventilátor, és próbálja hűteni a hűtenivalót. 30 perc szenvedés, és centiről centire történő araszolás után végre elérem a kis utcát, ahol a Nezih van. Az utca elejét eltorlaszolja egy kisteherautó, így kénytelen vagyok behordani a cuccom az utcába. Gyorsan kérek egy szobát 2 napra, és leviszem a motort a régebbről már megismert parkolóházba, ahonnan elhajtanak, hogy nem mehetek be. A kérdésre nem éretem a választ, de 100 méterre van egy másik parkolóhely, és 2 napra leteszem a motort. Visszamászok a szállásra, és beállok a zuhany alá. A tusolás végén szinte új emberként indulok vacsorázni, és megenni egy dondurmát. A vacsora 2 csirke-tekercs, és egy csorba. pontosabban 1 csirke-tekercs, és egy vegyes hús-tekercs. Finom mindegyik. Kicsit üldögélek a Kék Mecset előtt a tömegben, majd visszajövök a szállásra. A zöldségesnél vételezek egy kis szőlőt, és 2 üveg buborékos vizet. valamiért a Nagy Testvér nem szereti a szódát, így csak ritkán tudok venni ilyesmit. Holnap bóklászom egy kicsit a városban, és holnap után folytatom a küldetésem.
Új hozzászólás