Ayvalik
A reggeli elfogyasztása után közlöm a recepcióssal, hogy mikor kiemelem a kulcsot a helyéről a szobában, akkor a relé az elosztó szekrényben nem húz be, hanem szikrázik. A szikrázik szó nem jutott az eszembe, úgyhogy azt sikerült kinyögnöm, hogy sikít az elektromos elosztó. Először elkerekedett szemekkel visszakérdezett, hogy sikít? Mire én azt mondtam, hogy valami nem karaj az elektromos szekcióban. Jót röhögtünk mindketten, de megnyugtatott, hogy majd leellenőrzi.
Antalya hatalmas város, de szerencsém van, mert vasárnap sokáig alszanak a turisták és a helyi lakosok is. Cirka per sacc egy erős óra alatt kijutok a városból, keresztül az 1200db forgalom irányító fényjelző készüléken. Tragikus. A körforgalomban is lámpa van. Egy körforgalmas útkereszteződésben (útelágazódás :-D) minimum 10, de inkább 15 lámpipi van. Fantasztikus. Gyönyörűen hajtok előre a hegyekben, amik lényegesen alacsonyabbak mint Iránban, és szomorúan veszem tudomásul, hogy a banán árusítók is alszanak még. Egy popóval leteperek Denizlibe, ahol legnagyobb sajnálatomra Pamukkale és az oroszok most kimaradnak. A gyapotvárban mindenki orosz. Aki angolul beszél az is. Szépen elkerülöm Denizlit, és vágtatok Izmir felé. A meleg szinte elviselhetetlen. A sivatag melegebb volt, de a páratartalom hiánya miatt sokkal elviselhetőbb. Délután kettőkor sikerül elnéznem egy kanyart, és máris Izmir belsőben vagyok. Szerencsére nem a belvárosba megy az út, úgyhogy időben vissza tudok fordulni. Tavaly találtam egy jó kis szállást, nevetséges összegért, úgyhogy most is az a cél. Gyönyörűen beállítom a navit, hogy irány Dikili. Behajtok Dikilibe, és keresem a szállást. A baj az, hogy nem is ismerős a hely. Nem találom a helyet. 3 diszkókör után megállok tankolni, mert időközben a leányka kiitta a tankot. Kap 10 litert, ossza be. Az otthoni kemény mag 5 decivel a tankban megy a főtérre, úgyhogy a 10 liter is erősen sok. :-D
A kúton próbálok telefonos segítséget kérni, de nem sikerül. Közben eszembe jut, hogy talán egy várossal fentebb voltunk tavaly, és Dikiliben csak Sevimnek van a nyaraló. Az öreg nem itt cirkált a buldoggal. Megfordítom a motort, és irány Ayvalik. 20 kilcsi után kicsit ismerősebb a helyzet, rögtön meg is találom a büfét, ami előtt egy kis utcában van a szállás. Gyorsan kiveszek egy szobát. Kevesebbe kerül mint egy vacsora. Boldogan zuhanyozok, nagyon rám fért már egy frissítés. A zuhany után lemegyek egy vacsorát enni, és egy kicsit bolyongok a városban. A recepciós öreg fazon megismer, és kérdezi, hogy miért egyedül. Mondom, hogy a 3 asszonyom otthon melózik, és gyűjtik nekem a pénzt, hogy jövőre világkörüli motoros útra tudjak jönni. Az öreg csippantja a motorbringát, úgyhogy egy kicsit közelebbről is megnézi. Én közben elsétálok a városba, mert a reggeli már messze volt, és egy kicsit megéheztem. Egy tea, és két szóda után beülök a büfébe, és megeszek két helyi specialitást. Azt kell mondjam, hogy nem rossz. A vacsora után még elfogyasztok egy főtt kukoricát, hogy egy kicsit jobban érezzem magam. Jóllakottan visszajövök a szállásra, és szépen betakarom a csajt éjszakára. Lefekvés előtt kap egy lánckenést, hogy reggel csak startolni kelljen. Lefekvés előtt egy gyors zuhany, és fogmosás. Akárcsak egy rendes óvodás….
Új hozzászólás