Mikóújfalu
Sajnos kiszáll az álom a szememből, mikor még teljesen sötét van. Pakolászok, mosakaszom, rendezem a holmikat, és egy kicsit még visszafekszem szundizni. Egységnyi idő elmúltával felkelnek a többiek is. Komótosan elfogyasztjuk a reggelit, és a fogmosi után elkezdődik az újabb nap. Ruse felé veszem az irányt, ahol remélhetőleg bebocsájtást nyerek a lánnyal a Románokhoz. Russe után közvetlenül a határ jön, ahol azonnal előre vesznek, mivel a leánynak nem kell se hídpénz sem pedig úthasználati díj.
A csencseseknél váltok egy kis lejt, hogy legyen miből fizetnem. A román alföld elég uncsi, és erősen küzdök az álmossággal is. A Bukarestet elkerülő új autópálya nincs kitáblázva, úgyhogy ebből kifolyólag nem is találom meg. Egyenesen behajtok Bukarestbe, hogy végre egy kicsit főterezzek ott is. Meg kell állapítsam, hogy pont olyan koszos, és büdös mint a mi fővárosunk, és valószínűleg büntetés lehet az embereknek, hogy itt élnek. Én örömmel nyugtázom, hogy egy kis városban élek, nem pedig egy nagyban. A SPOT egy kicsit huncutkodik, úgyhogy valószínűleg egy 2 óra kimarad az útból, de sebaj. Kicserélem benne az akkut, és már vágtatok is továb Brassó felé. A hegyekben nagyon szép az út, és az út mellett falvak, is. Mindenhol gyönyörű panziók, látszik, hogy ide járnak - menekülnek - az emberek Bukarestből. Brassóban sikerül egy értelmetlen tábla miatt egy kicsit eltévednem, úgyhogy 1 óra késéssel érkezek Palihoz. Már várnak. Egy gyors vacsora, és 3 üveg Ciuc után bezuhanok az ágyba, és alszok reggelig...
Új hozzászólás