Suşehri
Ma van negyedik napja, hogy úton vagyok. Azaz ebből csak 3 nap volt mocizós, mert volt 1 szabadnap is. Reggel elég korán kelek, ugyanis azt az infót kaptam, hogy a Boszporusz híd fél oldalon le van zárva, és finom a káosz. Igazuk lett.
A leállósávban, a gödörben nyomulok előre, és úgy próbálom elérni a hidat, mivel a gps félrenézése miatt lett egy kis városnézés is. A hídon szinte áll a forgalom, és csak hatalmas nehézségek árán tudok előre jutni. Egy bő fél órás adok-kapok után átjutok az ázsiai oldalra, ahol 50 lírát feltolok az autópálya kártyámra, amivel a hídpénzt is fizetni kell. A híd persze a lezárás miatt ingyenes, úgyhogy később lesz felhasználva a pénz. Töretlen lelkesedéssel nyomulok Ankara felé, de most sajna kimarad a főváros, mert még időben letérek a hegyeknek. Véget ér az unalmas 2x 2 sávos út, és kezdődik a kanyargászás. Darab idő múltán kifogy a benzin a tankból, úgyhogy megállok egy szolíd itatásra. Szerencsére a benzin olcsóbb lett mint tavaly, és csak 585 forintot kérnek 1 literért. Még szerencse, hogy lehet kapni. :-)
Leekanyargok egy párszáz kilométert, mikor megállok egy parkolóban egy köfte-szendvicset vételezni. Még javában tart a ramadan, úgyhogy ebédileg nem nagy a választék. Jó lesz a köfte, legalább egy kicst elveszi az éhségem. Tovább nyomulok, a néhol igencsak szörnyű, kátyúkkal gazdagított úton. A látvány szerencsére kárpótol a gyatra minőségű útburkolatért. Beesteledik, és ismét kivigyorodik a fogyó benzinre figyelmeztető lámpa. Megállok tankolni, és kifaggatom a kutast, hogy hol tudnék valami szállást keresni. Azt az infót adja, hogy még mennem kell 30 kilcsit, és ott van egy nagyobb város, ahol tuti lesz szállás. Beérek Susehli-be, és a táblák alapján elérek egy nagyobb hotelt, minek az ajtaja zárva van, és csak egy telefonszám van kibiggyesztve rá. Nosza, új hely kell. Beütök a gps-be egy hotelt, és elindulok. Végighajtok a főutcán, amikor szép kék világítással feldíszített hotelt találok. Felszaladok a lépcsőn, és megkérdezem, hogy van-e szabad szoba. Szerencsém van,ugyanis 4 üres szobájuk van. Az egyiket gyorsan kiveszem. :-) Letusolok, és kiterítem a száradó ruháimat 3 vállfára, ugyanis a szárítós madzagomat Iszatnbulban felejtettem a Nezih-ben. Faja. Holnap szereznem kell ruhaszárító madzagot. :-)
A tusolás végeztével elindulok vacsorát keresni. természetesen az összes kebab és egyéb bár már bezárt. Ma vacsora nélkül fekszem le. Elképzelhető, hogy itt már hosszúnadrág kellene, ugyanis mindenki engem bámul az utcán, mikor végigsétálok a térdig érő rövidgatyómban. holnap már tuti előszedem a hosszúnacit. A séta végén beülök a hotel aljában lévő fodrászüzletbe, és a srác 5 líráért megborotválja a csodaszép és bájos és angyali pofikámat. Életem első borotválása, amit nem magam csinálok. A borotva után kiülök a kőre, a bejárathoz, és nekikezdek dumcsizni egy idősebb férfival. Németországban melózik, és csak nyaralni jött haza. Időközben előkerül két fia is, akikkel tovább beszéljük az isztanbuli forgalmat. Egységnyi idő után körbenézek, és legalább 10 fővel bővült a csapat. nehezen akarják elhinni, hogy hová igyekszem. Időközben az is kiderül, hogy rossz helyen van a motor, mert reggel a rendőrök cédulát tesznek az elejére, aztán fizethetem a büntetést. Egy idősebb férfi felül mögém, és útbaigazít, hogy hová is kell tenni a mocit, hogy ne legyen bünti. A szállás mögötti utcában, egy teázó teraszán lesz a megfelelő hely a picinyemnek. Letakarom, és feljövök megírni a blogot. A net annyira lassú, hogy nem lehet fotókat feltölteni, úgyhogy most csak az írás marad. Jó éjt mindenkinek!
A mai menet: http://spotwalla.com/tripViewer.php?id=52ac5027cae3cdb22
Új hozzászólás