Kermānshāh
Kb. 3 órát sikerül aludnom, és az Allah Akbar elmossa az álmot a szememből. Összepakolok, és megvárom, míg Hossein átvált egy kis eurót a részemre. Kis idő múlva visszajön, és hoz egy köteg pénzt. A reggeli után nekivágok Iránnak, hiszen a mai nap el kell jutnom Kermanshah-ba, ahol egy újabb koordinátám van. Az úton a táj gyönyörű, és 2000 méter fölötti hágókon kanyargok. Sikerül eltévednem, ugyanis a gps iráni térképe eléggé hiányos.
Egy szolíd off-road szakasz után újra megtalálom a helyes irányt, és tovább gurulok a cél felé. Fogytán a benzinem, így megállok 3 kútnál, de mindenhol csak normál benzin van, és az nekem nem jó. Végre találok egy kutat, ahol van szuper benzin is. Amíg tankolok, mindenki engem néz. Sőtt, motorozás közben is, akit megelőzök, vagy aki megelőz engem bámul. Kicsit furcsa, hiszen Iránban nincs nagy motor. Csak kicsk vannak, így gondolom furcsa szerzet a nyugatról jött motoros. Amikor megállok, akkor is jön egy kisebb csődület. Nagyon furcsa, de majd megszokom. mindenki farsziul beszél, én meg magyarul. Az első katonai és rendőri ellenőrző ponton nem, de a következő háromnál kimarnak a sorból. Mindent kipakolok a dobozokból, a derekamig érő kiskatona, a fényképeket is megnézi, ami a fényképezőmben van. remélem a prosztatámra nem kíváncsiak. Kermanshah előtt, az utolsó ellenőrzési ponton kifaggatom a katonát, hogy van-e valami normális hotel a városban. A Hotel Persian-t ajánlja, én meg elfogadom. Aránylag könnyen megtalálom, hiszen egy óriási 7 emeletes épület. Kiveszek egy szobát, és azon agyalok, hogy mi célt szolgál ez a szálloda abban a mérhetetlenül hatalmas nyomorban, amit idefelé láttam. A vacsora elfogyasztása után jön a fogmosi, és végre jól kialszom magam. Holnap irány Persepolis!
Új hozzászólás