Isfahan
Felpakoltam a hotel főbejárata előtt a motort, indulásra készre, és mire felkászálódtam, odajött egy fiatal lány, és megkérdezte, hogy férje csinálhatna-e rólam egy fotót. Természetesen igent mondtam, és lefotózta a motort, meg engem is, ahogy pózoltam előtte. Ha nem lenne a f*szbúk filterezve Iránban, akkor már tuti feltöltötte volna. Szép komótosan poroszkálok Shiraz felé, mikoris rájövök, hogy a hegyekben fizikai képtelenség lesz ma letolnom 900 kilcsit.
Változtatok az úticélon, és úgy döntök, hogy megállok vagy egy-két napra valahol. Amúgy is rám férne egy kis lazítás. Kinézem a térképen Isfahant, amit amúgy is útba akartam ejteni, és beütöm a naviba, a várost. A napi kilométer számlálóm már elérte a 200 kilcsit, úgyhogy ideje lesz super benzint keresni. Szerencsére Hamadanban találok egy benzinkutat, ahol van super is. Megállok a kúton, és rögtön jön a közönség is. Egy perzsa lány egészen közel jön fotózni, és közben fársziul beszél hozzám. Mivel nem tud angolul, így magyarul válaszolok neki. Mosolyog. Mindenki engem néz. Vannak bátrabbak is, akik fársziul beszélnek hozzám, de sajnos nem értem. :)
Megtankolom a motort, és irány tovább. A hegyek között 2500 méter magasan kanyargok egy 250 kilcsit, mikoris elkezdem keresni az ólommentes benzint. Legalább 20 kúton megállok, de nincs sehol. A motort már csak a benzin szaga hajtja előre, mikor feladom. Még van hátra 140 kilcsi a célig, de a tank már porzik belül. Betöltöm a tartalék benzint. Tankolok rá 1 liter normált, lesz ami lesz alapon. A kúton azt az infót kapom, hogy kb. 50 kilcsi múlva lesz kút, ahol van szuper benya is. Megjön az életkedvem, és robogok erőből. Kisebb komplikáció árán megtalálom a kutat, és gyorsan teletöltöm a szerszámot. A tartalék kannámat is. Közben rámesteledik, és sötétben nyomulok Isfahan felé. A 25 kilcsire lévő külvárosban már eszméletlen dugó van. Isztanbul ehhez képest piskótatekercs. Kizárólag a túlélésre hajtok az autók között. Aki mellém ér, köszön, integet, vagy kérdez. A piros lámpánál, ha véletlenül meg kell állni, addig furakszanak, amíg mellém tudnak jönni, és kérdezni. Honnan, hová? Egy angolul beszélő sráccal jót nevetünk, mert nem tudjuk eldönteni, hogy ez az egész tragédia vagy komédia. Egy kisebb élethalál harc után végre elérem a szállást. Nem olcsó, de olcsóbb mint Kermanshah volt. Kiveszek egy szobát két napra, és leviszem a motort a parkolóházba. Örömmel konstatálom, hogy van fürdőkád a fürdőszobában. Kb. fél órát fekszem benne, és relaxálok. Lemegyek a szálloda büféjébe, és megeszek egy szolíd vacsorát. Aki nem háttal ül nekem, az engem figyel. Van 1-2 lány, aki egész feltűnően. Egészen érdekes így vacsorázni. Közben eszembe jut, hogy megint lemaradtam az Uhrin Benedek live show-ról, ami már tuti elkezdődött otthon.
Új hozzászólás