Augusztusi motorozás 11. nap


Kezdhetném a mai napot azzal s, hogy felkeltünk. És igazából rájövök arra, hogy tényleg felkeltünk. Nem túl korán, és nem túl későn. Éppen 8 óra 05 perckor. Ha azt írnám, hogy nincs félelem és egy picike görcs a gyomromban, akkor hazudnék. 12:00-kor kezdődik a Rémálom újratöltve. Addig még van legalább négy szabad óránk itt Cipruson. Ez az utolsó nap, úgyhogy szép komótosan lemegyünk, jobbanmondva kimegyünk reggelizni, mivel a reggeliző az pont az ajtóval szemben van. Elfogyasztjuk a szokásos angolos reggelit, és nekikezdünk a bepakolásnak. Szépen kimérten teszem-veszem a cuccokat, hogy mindenhol legyen valami kis apróság. 10:30-ra készen állunk, úgyhogy még egy nyugodt órácska van hátra a komp indulásáig. 11:30-kor kiadom a parancsot az indulásra, és a rémálom a kezdetét veszi. Lehajtok a kikötőbe, ahol már messziről látszik a kompocska, ahogy délcegen áll a kikötve a parthoz. Először viszont a papírokat kell intézni. Amikor az ember elindul motorral keletnek, sohasem az ember a probléma, hanem a motor. Emberből van annyi, hogyha egy párat agyonlőnek, akkor sem tűnik fel senkinek. Viszont a motor, az komoly gond. Egy fehérre mázolt 2x1 méteres "dobozban" összeszámolok 4 darab egyenruhást, mivel az "irodájukban" megy a klíma, a napon meg kb. 50fok van. Bedugom a paksamétát az ablakon, mire kölik, hogy a jegyk nincsennek elindítva, így vissza kell baktatnom egy másik irodába, ahol a jegyeket aktualizálják, és elkérik az adót. Az utóbbi nem kevesebb mint 75líra. Egy pecsét itt, egy aláírás ott, és már mehetek is vissza. Az egyenruhásak boldogan nézegetik az útlevelet, és pecsételnek szorgalmasan. Mehetek a következő ablakhoz. Itt úl a vámos, és elkezdi intézni a motort. A ciprusi vízumra rápecsételi, hogy kilépett a motor, ezután aláírja, elkér 10lírát, amiről fogalmam sincs, hogy miért, majd int, hogy mehetek a hajóhoz. Elindulunk, de a turist-police még elkéri az útleveleket egy megszemlézésre, és miután mindent rendben talált, indulunk a komp felé. Ott áll, mintha mi sem történt volna. A torkomban egy kosárlabdányi gombóc. Egyenlőre a motort félre kell tenni, mivel a kamionok és a személyautók után következek. Várunk. Szóbaelegyedek egy török sráccal, aki boldogan újságolja, hogy télen, mikor szeles az idő, nem egy alkalommal volt olyan, hogy az autók összetörtek az út alatt, mert a hajó annyira imbolygott, és bugdácsolt a hullámokon. A beszélgetés után gyorsan lenyeltem egy pirulát tengeri betegség ellen, és máris éreztem, hogy "Kicsit mintha jobban vónék." 14:00 óra környékén eljön az én időm. Tanulva az ideútból, most farral feltoljuk a motort, hogy mindkét oldaltól jól ki tudjuk kötni, nehogy ez is feldobja a talpát, mint a macskaevő gyerek zongorája. Előszedem a spanifereket, és kikötözöm úgy a bringát, hogy nem tud megmoccanni egy centit sem. Elégedetten mormogok, és felmegyek a szalonba. A komp elindul, és..........gyerekek, a tengert mintha kivasalták volna. Nincs egy hullám se. Semmi. Nyista. Nulla. Olyan simán megyünk, mintha nem is kompon lennénk. Szerencsénk van, mert a nyugodt tenger egy órával kevesebb menetidővel ajándékoz meg, így 7 óra alatt átérünk Tasucuba. Kb. este 9 magasságában kikötik a hajót, és indul az újabb akció. Először regisztrálják a motort a számítógépben. Ezután egy egyenruhás leellenőrzi a biztosítást, és a motor adatait begépelné a gépbe, de nem találja a rendszámot. Vissza az előző ablakhoz, ahol kiderül, hogy a rendszám első U betűjét V-nek írták be. az egyenruhás kijavítja, majd vissz az előző ablakhoz, ahol a cseppet sem ideges kamionosok közé befurakodva, gyorsan újra ellenőrzik a motort. Pecsét az útlevélbe, majd irány a turist-police. Itt megkérdezik, hogy Madzsarisztan, mire mondom, hogy evet. Újabb pecsét, és vissza az előző ablakhoz. Itt gondolkozok, hogy ez az ablak már nem kell, így kis tanakodás után előre gurulok a kapukhoz. A túloldalon már Törökország van. Megint. Először egy újabb egyenruhás legombol rólam 25lírát, ami az adó, majd egy újabb egyenruhás vámos aláírja és lepecsételi azt a pecsétet, amit a turist-police előtt pecsételtek. Mindenki tud követni ugye? :-) A kötelező biztosítás ellenőrzése után, már gurulok is Törökországba. Szerencsére mielőtt elindultunk Ciprusra, a tasucui kikötőben összetalálkoztunk egy csapat magyarral, akik intéztek szállást a ma estére. Már csak Kum Mahallesit kell megtalálni, és Osmant, akitől a szállást vesszük. Gyorsan odamegyek egy motoros rendőrhöz, aki a magyarázás után úgy dönt, hogy inkább megmutatja a helyet. Kék villogóval repeszt előttünk, én meg motoros rövidgatyóban, sisak nélkül száguldok utána. Elérjük a Kum Mahallesi fedőnevű helyet, ami se a navigációban, se a térképen nem szerepel. Egy picike üdülőrészte Tasucunak. Picike kérdezősködés után meglesz a Dinlen Market is, ahol Osman már vár bennünket. Elvisz a házhoz, és kifizetem eddigi nyaralásunk legdrágább éjszakáját. Nem baj, van zuhany, ágy és klíma is. Egy hosszú zuhanyzás után, a 25celsiusra beállított klímával már alszom is. Holnap Indulás Antalyaba.


Ossza meg ismerőseivel!