Augusztusi motorozás 19. nap

A reggel 6kor való kelés már a védjegyünké vállt ezen az úton. Ma sem történt máshogyan. Éppen csak világosodik odakint, és már fent vagyok, pedig ha valahol jót lehet aludni, az Doug motoros tábora. Jó levegő, puha ágy, finom vacsora, meg egy kis Sumeszko. Szerencsére hamar visszaalszok, és csak 8 körül nyitom ki újra a szemem. Ivoval megegyeztünk, hogy fél kilencre szervírozza a reggelit. A reggeli elfogyasztása után egy gyors tusolás, mivel az éjjel sikerült helyreállítani a vízszolgáltatást, és végre van víz a csapban. A tusolás után szinte új ember lettem. Szépen komótosan felcuccoljuk a motort, és elindulunk a határ felé. Tegnap úgy döntöttünk, hogy a hazaút az Románián, azaz Székelyföldön keresztül lesz, és az utazást megtoldjuk még egy nappal. Úgy is imádom a Hargitát, legalább motorozok egyet az idén is a fenyők között. Szóval ott tartunk, hogy elindulunk Dougtól, és haladunk a határhoz. A bolgár táj szép, csak az a mérhetetlen szegénység ne lenne. Folyamatosan egy időutazáson veszünk részt, az egykori szocialista blokk építészeti "remekművei" között. Érdekes. A határt 12:00 magasságában érjük el, ahol nagy megelégedésemre nem kell hídpénzt fizetni motorra, így ingyenesen átkelünk a Dunán. A határnál átadom a személyim egy megnézésre, és már folytatódik is a száguldás. A jónak mondható motorozás valahol Bukarest előtt ér véget, ahol ráhajtunk az elkerülőre, hogy ne kelljen Bukarestben a belvárosban kolbászolni. Az elkerülő egy rémálom. Mindenhol kamion, az út is tragikus. Olyan nyomvályúk vannak, hogy majdnem felborulunk, mikor ki akarok jönni belőlük. Kb. másfél órán keresztül kerüljük a román fővárost, mikor végre sikerül lejönni a körgyűrűről. Az irány Ploiesti. A forgalom meglehetősen erős, a kamionok száma egyre csak növekszik. Szerencsére Ploiestibe nem kell bemennünk, mert elkerüli az út, és mi már robogunk is Brassó felé. Az utat erősen javítják a fiúk, és én kénytelen vagyok jobbról is meg balról is, és néha a járdán előzni a sort. A luxusautók sofőrjei integetnek, morognak, de ez valahogy már nem érdekel. Adják el a konzervesdobozt, és vegyenek motort. Azzal lehet haladni is. :-)
Brassót kb. 4 óra körül érjük el, és megállás nélkül robogunk Mikóújfaluba, ahol a barátaim már várnak. Szerencsére a Brassó - Csíkszereda útvonalat felújították, így élvezetes a motorozás. A lemenő nap fényénél hajtok be Újfaluba, ahol már várnak minket. Palika készíti a flekkent, én meg gyorsan átszaladok a közeli kisboltba, hogy vegyek egy pár üveg Ciuc sört a vacsorához. A flekken a legjobb egész Európában, a Ciuc-ról meg kiderül, hogy megvették a románok, így már nem magyar sör. Kár érte. Este 11ig megy a beszélgetés, majd fáradtan az ágyba dőlök. Holnap kezdődik az utolsó nap az utazásból. Megyünk haza. De először még a Hargita!