Augusztusi motorozás 20. nap

karcsika küldte be 2011. 09. 03., szo – 08:10 időpontban

Elérkezett az utolsó napunk ebből a motorozásból. Reggel kinézek az ablakon, és tejföl-szerű köd van. Újfaluba már megérkezett az ősz. Szépen összepakoljuk a cuccainkat, és megyünk reggelizni. A reggelihez természetesen jár, a hegyen gyűjtött gyógynövényekből főzött tea is. 3 nagy bögrével iszok meg, hiszen ki tudja, hogy mikor ihatok megint. Szépen megesszük a reggelinket, és én még gyorsan átmegyek a szomszédba, egy kávét meginni. Az elköszönés nagyon nehezen megy, és elindulni csak 10 óra előtt egy picivel tudunk. Ez nem is nagy baj, mert legalább a köd oszlik egy kicsit. Tusnádfürdőn csinálunk egy csomó képet a faluról, hiszen ez az egyik kedvencem. A következő megálló Csíkszereda, ugyanis a tank-lámpa kivigyorodott, és benzin kell a motorba. Megtankolom az első benzinkútnál, és folytatódik a kanyargás. Szerintem a Hargitát nem lehet megunni, Minden menet alkalmával felfedezek valami újat, valami mást. A fenyők óriásiak, a levegő egy picit friss, olyannyira, hogy a markolatfűtés nagyon jó szolgálatot tesz. Az aszfalt kiváló, lehet jó tempót is menni, ha nem gyönyörködnék folyamatosan a tájban. Ezt egyszerűen nem lehet megunni. Az idén se Korondon se Parajdon nem állunk meg, ugyanis már mindketten vágyunk egy kicsit haza. Egy megállót iktatunk be, ami Szovátán van, a Medve-tó partján. Letámasztom a motort egy kis robogó mellé a parkolóban, és leballagok egy kürtős kalácsért. Amire visszaérek, már ott áll a robogó gazdája, egy középkorú úr személyében. Kicsit szóba elegyedünk. Egy 125-ös robogóval járják Romániát, ami nem kis teljesítmény a robogó méreteit tekintve. Jövőre tervezik, hogy jönnek Magyarországra is, szintén a kisrobival. Valahogy mindíg is nagyobb motorozásnak tartottam az ilyesféle kalandot, mint a parkolóban ülni a padon, aztán óránként a sportmotorral egy egykerekezéses gyorsulást csinálni a főúton. Szóval nem főtereznek az tuti. Innen a számítógép mögül is üdvözlöm őket, és ha olvassák ezeket a sorokat, jövőre keressenek meg, ha jönnek Magyarországra. A telefonszámom a kártyán, amit adtam. :-)
A diskurzus után folytatjuk az utunkat Nagyvárad felé. Az út pazar és látványos, a forgalom akkora, hogy halált megvető bátorsággal előzgetem a kamionokat. Szerintem Európa összes kamionja a Csíkszereda - Nagyvárad útszakaszon van, én mind a belső sávban küszködik 20km/h-val felfelé. Valaki megírhatná, hogy miért van az, hogy az emelkedőn kell elkezdeni előzni a 20km/h-val közlekedő kamiont annak, aki max. 1km/h-val tud gyorsabban menni. Egy kis kanyargászás után elérjünk Nagyváradot, ahol egy magyar kamionos majdnem elüt, mikor megpróbálom kikerülni. Egy kicsit megdobogósodott a szívem. :-) A Nagyvárad - Szalonta útszakasz felásva, és lámpa lámpa hátán. Valahogy olyan érzésem van, hogy soha nem érjük el a magyar határt. Hosszas szenvedés után 6 óra körül mutatom a személyimet a határőrnek, aki jó utat kíván, és mi már megyünk is haza. Berénybe megállok egy 3gombócos fagyira Oszinál, aki már zárja a boltot befelé. Gyorsan lenyelem, és már sajnos csak 20 kilcsi van hátra az augusztusi motorozásból. 7:30 környékén megállok egy pillanatra a főtéren, hogy megemlékezzek a főterezős motorosokról, akik életükben motorral még nem voltak 50 kilcsinél messzebb itthonról, majd begördülök a nagykapun, és letámasztom a motort.
Hosszú, és néhol kalandos utunk volt. Kellőképpen elfáradtam, de megérte. Láttunk sok szép dolgot, volt 1-2 kellemetlen élményünk, de azt hiszem, hogy megérte a fáradozást. Ha lehetne, azonnal indulnék vissza. :-)

A teljes utazás hossza 5825km. Megettem 10 kiló kebabot, elnyaltam 20 adag dondurmát, végigszenvedtem egy 8 órás komputat, merültem a tengerben, izzadtam a melegben, fáztam a ködben. Egyszóval minden volt. Zárjuk egy rövid, de velős mondattal ezt a kalandot: "Jó vót'" :-)
A teljes bejárt utunk: http://spotwalla.com/tripViewer.php?id=35b94e443e5a1410a

Kép(ek)

Új hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.