Reggel felriadok nem túl korán. Azt hiszem, hogy ma egy kicsi városnézés lesz. Először megcélzom a Minszki Traktorgyárat, ahol az MTZ traktorok készülnek. Sajnos bármennyire is szeretném, nem engednek be a biztonsági hölgyemények. Sírok-rívok, hogy mi lesz most otthon, ha kiderül, hogy nem tudtam bejutni, de nem hatja meg őket túlzottan. Eloldalgok, és kijövök az épületből. Kint csinálok azért pár fotót, hogy majd ha lesznek unokáim, meg tudjam mutatni nekik, hogy nagyfater itt is volt. Persze, csak ha érdekli őket, és még nem győz az Altzheimer. :-)
A traktor-factory után motoros városnézéssel egybekötött ebéd lesz a folytatás. Építészetileg Minsk nem nagy durranás, mivel a 2. világháborúban teljesen letarolták az épületeket, és az újjáépítés kissé Sztálinista jegyeket hordoz magán. Ergo: minden szocreál, és beton-lakótelep. Viszont az eddigi városok közül amiket láttam, az egyik legjobban parkosított. Mindenhol zöld szigetek, amik igencsak nagyot dobnak a hangulaton. Ebédre egy kis helyi specialitást eszem. Mákos nudli helyett, egy kis sima nudli, fehér szósszal, pirított hússal és kaporral. Ízletes, és már nagyon éhes is voltam. Belegelem az egészet, minden teketória nélkül.
A koraestét a szállás előtt töltöm, ahol a helyi srácokkal dumázgatok egy kicsit, akik az autójuk jobb hátsó fékjét csinálták, mivel kipukkant az egyik fékcső. Hozunk 1-2 sört a helyi sörszaküzletből(!), és az autóban el is fogyasztjuk. Nyílt terepen nem lehet sört inni, mert a törvény tiltja. Hmz...
Új hozzászólás