Reggel időben kelek, hiszen ma el kell érjem Nouakchott-ot, és közben itt van Rosso, ami mint már tudom, eléggé kacifántos határ. A határ előtt tankolok, hogy Nouakchottig elég legyen a benzin. A határra menet senkinek nem állok meg, hanem azonnal a kapuhoz hajtok. Megrohannak a fixerek, a pénzváltók, koldusok, örömlányok. Idegesítő.
1000cfa-ért beenged a kapun az őr, és elkezdődik a hajcihő. Az egyik nagyobb darab fekete el akarja kérni az útlevelem. Szó se lehet róla válaszolom, mire előhúzza a zsebéből az igazolványát. Civil ruhás rendőr... Ohh, monszinyőr general! Íme az útlevelem. Eligazít, hogy merre tovább. Egy önjelölt guide jön szorgalmasan mellettem. Leügykezeljük a dolgokat, és egy kisebb pénzösszeg szétosztása után, nem több mint 20 perc után, már úszik is a komp Lady Carnevale-al a tetején Mauritánia felé. A túloldalon megrohannak. Mindenkit elzavarok a francba, és megtalálom azt a srácot, aki még idefelé adta meg a számát, mint segítő. Az egyetlen bizalomgerjesztő arc az egész határon. Diák, talán vámosnak tanul. igazolvánnyal, vasalt ingben, kis táskával. Jó arc. Segít. Mindent elintézünk, adó ide, kenőpénz amoda, papír hegyek. fél óra alatt végzünk is, mire előugrik egy szerecsen, és közli, hogy azonnal adjak neki 5000ogg-ot, különben nem mehetek át a határon. Kissé ingerülten elzavarom, mire közli, hogy ha nincs pénz, nem mehetek tovább. Én mondom neki, hogy dehogynem! :-D
Bepöffentem a motort, és már húzok is. Amdu Dieng kap 3000Ft-nak megfelelő CFA-t a segítségért. Megérdemli.
Kora délután futok be Nouakchottba, ami nagyon lepukkant hely. Térdig érő homok mindenhol, szemét, kéregetők. A maurik nem dolgoznak, hanem pénzváltásból akarnak megélni. Érdekes. A motelben már vár az öreg, és egy helyi kenyér, meg egy babkonzerv elfogyasztása után már alszom is.
Új hozzászólás