A feladat: elérni Tarfayát.
Ez nem hangzik túl bonyolultnak, de ha az ember Nyugat-Szaharában van, akkor ez nem is olyan egyszerű. Benzin csak néhol van, és majdnem 700kilcsit kell letolni, hogy befuthassak Tarfayába. A rengeteg katonai, rendőrségi és vámos ellenőrző ponton túlverekedve, leküzdve egy igen komoly homokvihart, befutok délután az öreg spanyol tulajhoz Tarfayába.
A homokvihar: Szépen poroszkál az ember az úton, mikor elkezd szolidan fújdogálni a szél. Ez magyarra fordítva 120km/h. az eget nem látni, és csak egy dolog motoszkál az emberben. Valahogy kikecmeregni belőle. szerencsém a szerencsétlenségben, hogy 50kilométer múlva alábbhagy a szél, és elcsendesedik a Szahara. Megúsztam.
A szálláson nagyon jó fej az öreg. A legjobb kecót kapom estére. Egy tányér zöldségleves, és némi sült hal elfogyasztása után állítok a láncon, mert úgy nézem, hogy egy kicsit laza.
Elszöszmötölök egy órácskát, majd nyugovóra térek.
Új hozzászólás