Prishtine
Úgy döntöttem, hogy kiveszünk egy hét szabit, és egy kicsit motorozunk a Balkánon. Az első országunk Szerbia. az út a szokásos. Az autópálya Nis előtt egy kicsivel véget ér. Az úton egy Cseh BMW-s brigáddal csapatom egy 60-70 kilcsin keresztül. Én vagyok az utolsó, és keményen 120km/h -val száguldunk. Nis után letérek a pályáról, és becélozzuk Kosovot. Remélhetőleg kevés nyugati turista lesz Pristinában, úgyhogy semmi pénzért nem hagynám ki a KFOR "bázisállomásának" szánt országot.
Igaziból nem tudom, hogy Kosovót ki az aki elismeri szuverén országnak, de úgy tudom, hogy Szerbia nem tartozik ezen országok közé. A határ elég lepukkant, előtte legalább 5 kilcsis kamion sor. Előregurulok a teherautók között, és a 2db személyautós kollégával elkezdjük ügykezelni a dolokat. A nemzetközi zöldkártyám nem jó kosovóba, így 15 ojróért biztosítást vételezek a marcona srácoknál az insurance bódéban. Boldogsággal tölt el a tudat, hogy 15 napra van bizti, és mostmár legálisan is lehet folytatni az utunkat. Pristina 30 kilcsire van, és nem sietek, elvégre is nyaralunk, vagy mi. A településekben komoly szegénység, szamaras kordék az úton, aki egy kicsit vastagabb buxával rendelkezik, az gumikerekes "kapálógéppel" csapatja. A mecsetek miatt kicsit Török utóérzetem van, az erős forgalmi dugó miatt meg egy kicsit "Istanbulos". A gps-ben benne van az Ambassador hotel, úgyhogy a bejáratig gurulok. Az ár eléggé alacsony, úgyhogy nem állunk tovább, kiveszek egy szobát ma estére. A hotel éttermében elfogyasztunk egy vacsorát, ami minestrone és egy grill mix. Kicsikét kifárasztott az út, úgyhogy fél 11kor már nyugovóra térünk. Pápuszcsi mindenkinek!
Új hozzászólás