Kotor
A teljesen kihalt szálloda éttermében elfogyasztjuk a reggelit, és örömmel konstatáljuk, hogy rajtunk kívül alig van 1-2 turista. Erősen vége van a szezonnak, és ez látszik az ember mennyiségen is. Szép komótosan felpakoljuk a motort, és nekifogunk a Montenegroba vezető útnak. Az albán táj gyönyörű, de szemmel látható a szegénység. Ahogy elhagyjuk a tengerpartot, jönnek a poros és éppen felújításra váró utak. Van olyan is, ahol éppen most dúrják, fúrják és kalapálják az aszfaltnak csak igen erős túlzással nevezhető „valamit”. A folyamatos locsolásnak hála, a motorom és én is úgy nézek ki, mint akit a saras fürdőből emeltek ki.
Szépen komótosan haladunk a határ felé, ahol egy benzinkúton sikerül egy kis lek-et szereznem a gyűjteményembe. Boldogan cserélem az ojrót 1220 ler-re, ami otthon megy a nagykönyvbe, hogy valami kézzel fogható emlékem is maradjon Albániáról. A határig vezető úton az autósok szépen hatvannal nyomulnak, így kénytelen vagyok 1-2 előzést végrehajtani. A gondolataimban a szegénység jár, és örülök, hogy nekem nem ilyen körülmények között kell élnem, mint az albán barátaimnak. Bádogkunyhók nincsennek, de a szamaras kordé, és az úton legelésző tehenek szinte 5 percenként előbukkannak. A határt korán elérjük, Ahol csak az útleveleinket ellenőrzik. Egy pár pillanat után már vígan robogunk Montenegroban. Megállok egy benzinkúton, hogy elfogyasszuk az ebédet a táskából. A kúton egy másik motoros csapat pihen éppen. A csapattagok AL matricákat ragasztgatnak a motorra, és mindenféle Albán térképekkel rohangálnak. Az egyik svájci rendszámú motor tulajdonosával váltok egy pár szót. Kérdezi, hogy milyen Albánia. Nagyon szép, válaszolok, aztán majd meglátjuk, hogy a svájchoz szokott szeme mit lát.
Egy kevés idő múltán indul(na) a BMW-s csapat, de az egyik 1150GS megmakacsolja magát. Az indítózás után nincs alapjárat, és kizárólag maxigázon pörög a boxer. Kicsit mosolygok magamban, és vígan bepöffentem a HONDÁt. Nálam nincs ilyen gond, a csaj megy mindenen keresztül a célig. Albánia és Montenegro között hatalmas a kontraszt. Sokkal gazdagabb az élet itt, mint az Albánoknál. Szépen komótosan kanyargunk a tengerparton, mire elérjük Kotort. Találomra megállok egy nem túl puccos szállásnál, és kérdezem az árat. A 150ojró/éjszaka egy kicsit megrémít, úgyhogy gyorsan átmegyek a szemben lévő 3 csillaggal ellátott apartmanba. A 40ojró/éjszaka sokkal jobban hangzik, úgyhogy itt maradunk. A zuhany után felkerekedünk, hogy egy kicsit főterezzünk a városban, de szigorúan 130km/h –s egykerekezés nélkül. :-)
Megállok a főtéren, és kiderül, hogy ez az óváros is. Barangolunk bent egy kicsit, és egy magyar csapat társaságában elfogyasztjuk a vacsorát. Sajna sört nem fogyaszthatok, mert vezetek. Visszamotorozunk a szállásra, és irány az ágy.
Új hozzászólás