Dubrovnik
Ma kizárólag a turizmusnak élünk. Délelőtt felmegyünk a felvonóval a Dubrovnik északi oldalán lévő hegyre, ahonnan pompás a kilátás a városra. A hegytető felhőben úszik, aztán hirtelen eltűnnek a felhők, és kisüt a nap. Ezután ismét jönnek a felhők, majd süt a nap. Gyorsan változik a helyzet, és ettől még varázslatosabb a hely. A felvonótól balra, egy régi épületben megtekintjük a Dubrovnik ostroma c. kiállítást. Megrázó élmény megnézni, ahogy a Szerb-Montenegro hadsereg lerohanta a várost. Nem kímélték a történelmi borítóvárost sem, de szerencsére nem tették a földdel egyenlővé. Ha jól láttam 7db épületet kellett renoválni, és a kikötő égett porrá. A többi szerencsére sikeresen átvészelte az ostromot. Egy óra magasságában lejövünk, és elfogyasztjuk az ebédet, amit a helyi pékségben vételeztünk. Négy óráig egy kis délutáni ejtőzés következik, majd nekiugrunk a várfal-sétának. A dubrovniki óváros körbe sétálható a várfalon, ahonnan tökéletes a kilátás az épületek tetejére. Gyönyörű cserepek és pici lakóházak váltogatják egymást. Igazi kikötői érzés, és erős olaszos utóérzete van a helynek. A várfal séta után, ami kettő órán át zajlott, bemegyünk a kikötő oldalánál lévő akváriumba, ahol egy gyönyörű hal rengeteg van, az Adriában előforduló összes halból. A hatalmas akváriumok között sétálva ránk esteledik, és erősen megéhezek. Egy seafood risotto, és egy small fishes a menü. Mindkettő igen ízletes, és bőséges adag. A vacsora után egy kis sétálás, és hűtőmágnes vásárlás után irány az ágy. Ma erősen sokat gyalogoltunk…
Új hozzászólás