Reggel motorfűrész hangjára ébredek. El tudtam volna képzelni egy szebb hangot is, de ez van és ezt kell szeretni. Komótosan lemegyek Sanyival a reggelizőbe, és megreggelizünk. Ili már vár bennünket a bejáratnál, és felkészült a ma reggelre. Ez öröm, ugyanis egy porcelán gyár látogatása van betervezve indulás előtt. Ilinek saját taxija van, úgyhogy egy Daewoo Matyizzal veretjük ideiglenesen, amibe elég furmányosan férünk be.
A porcelángyár nagyon érdekes. Teljesen robotizált a termelés, csak a tányérok és egyéb porcelán áruk gépbe/gépre helyezését csinálják kézzel. A többit mind a robotok végzik. A mázas porcelánokat nők pakolják fel a gépekre, ami aztán belemártja a mázba. Rengeteg ember sürög-forog a robotoknál, szinte él az egész csarnok. Nagyon tetszik, de fényképezni nem nagyon lehet. A bejáratot is eltakarják osb lappal, hogy az avatatlan szemek ne kukucskáljanak. A gyárlátogatás után visszamegyünk a panzióba a motorokért, és elmegyünk Ili és Erzsi lakására elköszönni. Ili főz egy jó törökös kávét, amitől rögtön eszembe jut az augusztusi motorozás. :-)
A kávé elfogyasztása után nekiindulunk a hazaútnak, de előtte tankolni kell, mert üresek a tartályaink. Szépen púposra rakjuk a mocikat az "olcsó" benzinnel, és már robogunk is. Az útvonal szokásos, az Aranyos patak völgyében. Az itt élők már a télre készülnek, ugyanis minden ház előtt a leborított faanyag ami majd a kandallóban vagy kályhában hamvad el a télen. Rengeteg helyen van fa-piac, ahol gondolataim szerint a kivágott fákra lehet alkudni. Szén, gáz errefelé nincs, mindenki fával fűt. A környező hatalmas erdőket elnézve ez nem is olyan különleges dolog, csak nekem. Cámpeniben megállunk harapni valami ebédet, ami nekem egy túróval töltött lángos szerű kelt tészta lett, Sanyinak meg egy kis kürtős kalács. Az ebédet lefojtjuk 1-1 capuccinoval, és már folytatódik is a hazavezető út. Aranyos után beérünk a Biharba, és kezdődik az igazi kanyargászás. Végre egy kicsit kopik a gumi széle is, és nem csúszkál annyira, mint a fagyos Transzfogarason. Jót csapatok így utoljára...
Szalontán megállunk egy gyors teli tankra, hogy biztos kibírja hazáig a bringa.
Délután 5 óra magasságában teszem el a mocit a pihenőjébe, 1180 kilométerrel az "A" számlálójában. Sajnos véget érni látszik ez a motoros szezon, ami nem jó dolog. Remélhetőleg jövőre ismét eljutunk messzire és szép tájakra, hiszen nincs is jobb dolog, mint belemotorozni a végtelenbe. :-)
Bejárt utunk: http://spotwalla.com/tripViewer.php?id=39d44e84e95383e52
Új hozzászólás