Durres
A közepesnek mondható reggeli után felkerekedünk, és Attila barátom tanácsát megfogadva felderítjük a Sar Planina nemzeti parkot. A hegyek nem túl magasak, megállnak egy 1500 méternél, de a táj az valami fantasztikus. Szuper kanyarok, és szűk út visz a hegyek oldalában. Katonákat szinte nem is látni, úgyhogy vidáman kanyargunk. Sajnos Kosovo elég kicsi úgyhogy gyorsan keresztül szaladunk rajta. A határt Vrbnica után lépjük át, és a legnagyobb csodálkozásomra az ügyintézés nem volt több, mint 2 perc. Nemhiába Európában vagyunk, és nem Iránban.
A albániai út nagyon jó, aránylag jó tempót is lehet menni. Délután fél kettő körül megállunk egy ebédre, ami egy grill mix, és egy fél csirke. Nem egy nagy szám a kaja, de arra jó, hogy ne halálozzunk el az éhség miatt. Szépen lassan motorozok tovább, hiszen nyaralunk vagy mi, és sikeresen elérjük Durrest, ahol a ma estét szándékozom tölteni. Végighajtok a parti úton, ami teljesen kihalt. Nincs egy darab turista sem. Semmi. Nyista. Az előző este a neten kinéztem egy olcsó szállást, úgyhogy azt keresem. Kicsit furmányosan, de sikerül megtalálni. Felcuccolunk az erősen utószezoni árfolyamon kivett szobába, és nekiindulunk a tengerpartnak, ami szinte üres. A látvány nagyon szép. Kagylókat gyűjtünk. A motorizált mozgóárusnál vételezek egy kis szuvenírt a gyerekeknek, hogy Albániából is legyen valami. A szállásra visszaérve elfogyasztunk egy tenger gyümölcse vacsorát, és irány az ágy.
Új hozzászólás