Duhok
Korán terveztük az indulást Sulaymanyahból, de sikerült megint jót aludni. Ez azt jelenti, hogy a start 10 óra körül következett be. Az útvonal Kirkuk, Erbil és Mosul, majd ezek után Duhok. A benzin fogytán, úgyhogy tankolni is kell. Sikerül belefutni az eddigi legszörnyűbb benzinbe. A moci csak köhög, meg prüszköl mint egy gebe, de semmi erő nincs benne. Kicsit ideges is vagyok, hogy nehogy valami problémája legyen ettől az anyagtól. Egy pozitív dolog van csak a benzinben, méghozzá az, hogy ingyen van. A kutas nem engedte kifizetni. :-)
Szépen csorgunk előre a szolíd 48 fokban, mikor elérjük Mosult. Egész pontosan az utolsó ellenőrző pontot Mosul előtt, ahol a katonák közlik, hogyha kedves az életünk, akkor itt most azonnal visszafordulunk, és megkerüljük a várost. Ha beszélgetni fog a kedves olvasó velem élőben, akkor föltétlen kérdezzen rá erre az aktusra, mert itt egészen pontosan fogalmazva kicsit betojtam. Igazából nem félek az ördögtől sem (a volt csajomat leszámítva persze), de itt tele lett a motoros naci. :-)
Mosult egy közepes minőségű, ámde igencsak poros úton kerüljük. Megállunk egy útszéli büfénél, ahol ingyen vizet kapunk. Szupi! Imádom ezt az országot. A harc folytatódik az iszonyatos meleggel, a szörnyű benzinnel a tankban, a fáradsággal, és a katonákkal, akik 20 kilcsinként megállítanak. A katonák és az emberek 99%-a azt sem tudja, hogy Európa merre van, nem hogy Magyarország. Hosszas magyarázás után derül csak ki, hogy mégis honnan jöttünk. Szörnyen meleg van. Szinte elviselhetetlen. Nehezen érjük el Duhokot, ahol ma este terveztünk egy alvást. A 3. szállodában sikerül lealkudni Ispánnak a szállást, és itt maradunk. A zuhany, és a szusszanás után irány a város, ahol remélhetőleg lesz egy finom utolsó iraqi vacsora.
Új hozzászólás