AATBS #23

Gaziantep
Ismét sikerül délben elindulni. Ilyen ez, amikor a nyaralást köti össze az ember a motorozással. Felcuccolunk a motel előtt, és irány a határ. Feltankoljuk a motort az olcsó benzinnel, amitől ugyan nem megy, viszont nem kerül sokba. A határ aránylag gyorsan zajlik. A motorral most nem kell szórakozni, simán bepecsételik az útlevelet, és már mehetünk is. A török oldalon van egy kis papírmunka, meg ideges emberkék, akik közül az egyik különösen erősen esik nekem. Azt mondja, hogy húzzunk vissza a túloldalra, és meg kérdezem, hogy miért. Végeztünk már Iraqban, nem megyünk vissza. Faképnél hagyom, nem érdekel. Egy másik srác aranyos, és segítőkész. Beadja az útleveleinket az ablakon, majd a katona beléptet Törökországba. Már csak a motorokat kell bevinni. Egy szolid óra alatt sikerül letudni a határt, és vígan robogunk a szír határ mellett. Nagyon vágynék oda is, de jelenleg háború van. Azon gondolkodom, hogy az egész térség valamiért instabil lett. Mindenfelé harcolnak, ölik egymást az emberek. Miért? Talán senki sem tudja a választ. Szóval robogunk a határ melletti úton, és nézem a szögesdrót kerítést. Van ahol közvetlenül a járdaszegély mellett húzódik. 1 óra motorozás után kiállunk egy kis vízre, egy sráchoz, aki egy olajdepót üzemeltet. Érdekes hely. Leginkább egy sufnihoz hasonlít, ahol az ember a kerti szerszámokat tartja. Van hideg víz, meg üdítő is. Elfogyasztok egy konzervet is, hogy ennyivel kevesebbet kelljen cipelni. A srác 4 nyelven beszél, és a fene se gondolta volna, hogy ilyen emberek vannak errefelé. A ma esti cél Gaziantep, amit este 10 körül el is érünk. 1 óra keresgélés után sikerül találni egy szállást, ahol van egy üres szoba, és már vidáman húzzuk a lóbőrt. :-)