AATBS #6


Valahol Oroszország
Reggel korábban kelek mint Api, amire megvan a megfelelő okom. Tegnap én fele annyit fogyasztottam, mint Ő. Vologya előkerül, inmár teljesen józanul, és elköszön. Hoz egy búcsúajándékot is, ami egy fél liter vodka. Api elteszi, gondolván a később eljöhető ínségesebb időkre. Ma az első cél a sudaki erődrendszer. Gyorsan megtalálom a navi segítségével, meg azért is, mert elég magasan van a hegygerincen, és messziről látszik. Megvesszük a belépőket, és elkezdünk mászni. A panoráma gyönyörű, bár motoros felszerelésben kicsit kényelmetlen hegyet mászni. Sebaj, egyszer ezt is ki lehet bírni. Lövök egy pár fotót a partról, és gyönyörködünk a kilátásban. Elkezd csapkodni az eső, úgyhogy elindulunk lefelé. Szerencsére az eső gyorsan alábbhagy, és nem ázunk szét. A városban nagyobb eső volt, ott a sáros lé folyik mindenhol. Nagyon óvatosan motorozunk, nehogy elcsússzunk az iszapon.
Szépen megyünk előre, és egy útszéli fogadóban megeszünk egy krumplis tojásrántottát. Amíg ebédelünk, gyorsan lemosom a motoromat, mert mindenhol iszapos lett. Sokkal jobban néz ki. Délután 4-re érünk a határhoz, és elkezdjük az ügykezelést. Kompjegy kell, meg a hrivnyát kell rubelre váltani, meg jó lenne valamit vacsorázni is. A vacsora később jó ötletnek bizonyul. Szóval sacc/kb a komp este 8-kor fut ki, miután az Ukránok kiléptettek az országból. 20 perc hajókázás után átérünk Oroszországba. Elkezdődik a papírmunka. 4 példányban ki kell tölteni a motorkerékpárhoz kapott vámpapírt, majd felvonulni a bódékhoz. Gyorsan leellenőrzik az útleveleinket, megnéznek, lefotóznak, mosolyognak. Apinak intenek, hogy mehet, az én útlevelemmel meg elvonulnak hátra, és közlik, hogy várjak. Lassan éjfél van Ukrán idő szerint, és már két órája várom az útlevelem. Papi visszajön a kapuhoz, és kérdezi, hogy mi van. Mondom neki, hogy fogalmam sincs. Egyszer csak megjelenik egy katona, és közli, hogy kövessem. Gyalog. Bekísérnek egy irdodában, és hirtelen magam sem tudom, hogy most mi fog következni. Beszélgetnek egymással, és annyit kihámozok, hogy rólam. Az megfejtem, hogy jót kacagnak azon, hogy nem tudok oroszul. Egy fél óra ücsörgés után megjelenik a főnök, és közli, hogy baj van. Mondom neki, hogy what? Mutatja az útlevelem, és a benne lévő orosz vízumot. Kiderül, hogy a vízumon lévő útlevélszám nem stimmel. Gyönyörű. Még egy fél óra ücsörgés után visszajön a főnök, és közli, hogy nincs gond, mehetek az oroszokhoz. Csodálatos!
Újra kimegyek a bódékhoz, újra lefotóznak, és végre kapok egy pecsétet az útlevelembe. Az útleveles katona sok szerencsét kíván, Majd utamra enged. Huhhh. Gyorsan beimportálom a motort Oroszországba, és már megyünk is szállást keresni. Hajnali 2 óra van, és az első pici faluban sikerül találni egy szállást, ami még nyitva van. Azaz pontosabban szólva, felébretem a recepciós csajt. Nehéz meló ez a recepcióskodás. :-)
Horrorisztikus összegért kiveszek egy 2 ágyas szobát, majd fél 3-kor, egy zuhany után már alszunk is.


Ossza meg ismerőseivel!

Új hozzászólás

Hozzászólások

Vártam volna valami testüreg motozást :D

karcsika képe

A testüreg motozást inkább a kilépő határon kértem volna a csajoktól, de mivel férjes asszony volt a főnöknő, így csak óvatosan mertem kokettálni vele. :-))