Augusztusi mocizás #5

Doğubayazıt
Az este kiderült, hogy a város neve magyarul vízváros, így bármilyen hihetetlen, iható víz jön a csapból.
Az életmentő reggeli után felpakolom a motort, és szépen elkezdek kifelé tolatni, mikor megáll két robogós arc, akik rögtön segítenek kitalálni a városból. Robogós kíséretem lett, amíg elértem a helységtáblát.

Szépen, kb. 120km/h sebességgel adom a motornak, hogy azért lássak is valamit az útból. Egy aránylag simább részen egyszercsak kiugrik elém egy kukásmellényes. Éreztem, hogy sok a 120. Közölte, hogy 119-el lőtt le a trafi, amit nem is láttam, mivel a huncutok nagyon jól elrejtették. Tavaly a büntit ki lehetett fizetni a helyszínen, most nem engedték. Kaptam egy csodaszép papírt, amin legalább 4 éjszakányi szállásra való volt büntetés gyanánt. Hujujj, baj van. ha nem fizetem be, és vissza akarok majd jönni a törökökhöz az iráni főterezés után, akkor fennállhat a veszélye annak, hogy nem engednek be a határon. Elteszem a cetlit, és elindulok. Közben azon agyalok, hogy vajon most mit csináljak. Szépen csordogálok az úton előre, mikor meglátok egy picike rendőr állomást. Gyorsan visszafordulok, és megmutatom a géppisztolyos rendőrnek a cetlit. Elolvassa. A kollégája is. Aztán kijön az egész őrs, és mindenki végignézi a cetlimet. Kicsit tanácstalan vagyok. Ők is.:-)
Egységnyi idő múlva előjön egy új rendőr, aki közli, hogy itt nem, de a városban befizethetem a büntetésem. Elkezdi magyarázni, hogy merre, de inkább a kezébe nyomom a gps-t, hogy keresse meg azon. A gps nyomogatása közben az a remek ötlete támad, hogy egy éppen ráérő kolléga elkísér, és megmutatja, hogy mit és hol. Követem a fekete autót. :-)
Egy sivár helyre érkezünk, ahol a kísérőm előre megy. Az épület erősen lepukkant szocreál stílus. Málik a vakolat, dohos a levegő. Beérünk egy nagy terembe, ahol elkezdődik az ügyintézés. Az ügyintézőm 1 órán át telefonál, és fél órát gépel. Én lesütött tekintettel viselem a vétkem súlyosságát. Elkészül végre a papír, kifizetem a büntetés 60%-át, és végre indulok tovább. Szerencsére nincs meleg, mikor a 2000 méter feletti hegyeken kelek át. Az útburkolat szörnyű, az aszfaltot folyósra járták a kamionok. Egyszercsak szemből integet egy másik motoros. Istanbul óta az első nagy motor. Gyorsan megállok egy kis beszélgetésre. Görögországból jön a srác, és tud egy remek hotelt a mai motorozásom végére. Kicsit eltévedek, de egy picike keresés után meg van a ma esti szállás. Nem olcsó, de jó. Van ingyen wifi is. Holnap folytatódik a menet.

Utam: http://spotwalla.com/tripViewer.php?id=52ac5027cae3cdb22