Augusztusi motorozás 18. nap

Szépen komótosan felkelünk reggel 6-kor. Mivel tegnap a rend éber őrei elszedték az utolsó lírámat is, kénytelen vagyok a maradék dollárt átkonvertáltatni lírába. Ez nem tűnik nagy feladatnak, de az összes bank Ayvalikban reggel 9-kor nyit. Szépen végigsétálok a főutcán, majd leszólítok egy rendőrnek látszó egyént, aki közli, hogy fogalma sincs, hogy merre van a money change office, ugyanis Ő csak egy sima rendfenntartó. Na jól állunk, nagyon indulni kellene, de nincs egy líránk se. Visszaballagok a szállodába, ahol a tulaj közli törökül, hogy majd Ő átváltja a dollárunkat lírára. Megköszönöm, és mondom neki, hogy vazze’, korábban is mondhattad volna, és akkor nem megyek el egy fél órás sétára. Átadjuk a dollárt, és eltesszük a lírát. Bízunk hozzá, hogy most a csíkos autóval közlekedő istenségek nem szedik el. Szépen haladunk Canakkale felé, ahol a komp majd átvisz a Dardanellákon, és magunk mögött hagyhatjuk Ázsiát. Útba ejtjük Tróját, ahol volt egy kis adok-kapok annak idején, de sajnos a bejáratnál közlik, hogy 1 óra ebédszünet van, addig se ki, se be. Na ez hatalmas öröm. Nem várom ki z egy órát a jó melegben, hanem megyünk tovább a komphoz. Kb. 13:00 magasságában vágtatunk be a kompkikötőbe, ahol már bent áll a hajó. Miután megvettük a motornak az 5 lírás jegyet, felgurulunk a hajóra ami már indul is. Az út nem több, mint 5 perc. A túloldalon, ami már Európa, kivigyorodik a jelzőlámpa, hogy üres a tank. Nosza, gyorsan keresünk egy kutat. A keresés közben meglátjuk, ahogy elindítják a Dardanellák-átúszó versenyt, vagy valami ehhez hasonlót. Több száz ember indul neki úszva a túloldalnak, ami kb. 3km. Úgylátszik itt is divat a Balaton átúszás, csak itt nem a Balcsiban nyomatják, hanem a tengerben. A rajt után gyorsan megtöltjük a motort, és irány Edirne. A határon szinte senki sincs. Kb. 10 perc alatt végzünk, és már robogunk is Bulgáriában. Ahogy elnézem a bolgárokat, egyetlen kérdés motoszkál bennem. Hogy lehet az, hogy Bulgária az europunio (europunio = Horn Gyula) tagja. A nyomor és a pénztelenség kézzel fogható. A szemét és a mocsok szinte elönti az utcákat. A nagyobb városokban olyan érzésem van, mint ha a 80-as években lennék, valahol Magyarországon. Érdekes. A táj a hegyekben lenyűgöző. Egy fél órán át motorozunk, mire valaki más is jön az úton. Megnézzük a hatalmas vörös csillagos emlékművet és a Shipka-t, ami egy vár. Este 8-ra érünk Idilevoba, ahol Ivo csak szeptember másodikára vár bennünket. Nem baj, de a vacsorára várni kell egy picit. Grillez nekünk egy kis húst, meg kapunk egy hatalmas adag sültkrumplit. A vizet sajnos szerelik Idilevoban, így zuhanyozni nem tudunk. Talán majd reggel. Kicsit furcsa lefeküdni zuhany nélkül. :-)

Utunk a szokott helyen: http://spotwalla.com/tripViewer.php?id=35b94e443e5a1410a