Augusztusi motorozás 18. nap


Szépen komótosan felkelünk reggel 6-kor. Mivel tegnap a rend éber őrei elszedték az utolsó lírámat is, kénytelen vagyok a maradék dollárt átkonvertáltatni lírába. Ez nem tűnik nagy feladatnak, de az összes bank Ayvalikban reggel 9-kor nyit. Szépen végigsétálok a főutcán, majd leszólítok egy rendőrnek látszó egyént, aki közli, hogy fogalma sincs, hogy merre van a money change office, ugyanis Ő csak egy sima rendfenntartó. Na jól állunk, nagyon indulni kellene, de nincs egy líránk se. Visszaballagok a szállodába, ahol a tulaj közli törökül, hogy majd Ő átváltja a dollárunkat lírára. Megköszönöm, és mondom neki, hogy vazze’, korábban is mondhattad volna, és akkor nem megyek el egy fél órás sétára. Átadjuk a dollárt, és eltesszük a lírát. Bízunk hozzá, hogy most a csíkos autóval közlekedő istenségek nem szedik el. Szépen haladunk Canakkale felé, ahol a komp majd átvisz a Dardanellákon, és magunk mögött hagyhatjuk Ázsiát. Útba ejtjük Tróját, ahol volt egy kis adok-kapok annak idején, de sajnos a bejáratnál közlik, hogy 1 óra ebédszünet van, addig se ki, se be. Na ez hatalmas öröm. Nem várom ki z egy órát a jó melegben, hanem megyünk tovább a komphoz. Kb. 13:00 magasságában vágtatunk be a kompkikötőbe, ahol már bent áll a hajó. Miután megvettük a motornak az 5 lírás jegyet, felgurulunk a hajóra ami már indul is. Az út nem több, mint 5 perc. A túloldalon, ami már Európa, kivigyorodik a jelzőlámpa, hogy üres a tank. Nosza, gyorsan keresünk egy kutat. A keresés közben meglátjuk, ahogy elindítják a Dardanellák-átúszó versenyt, vagy valami ehhez hasonlót. Több száz ember indul neki úszva a túloldalnak, ami kb. 3km. Úgylátszik itt is divat a Balaton átúszás, csak itt nem a Balcsiban nyomatják, hanem a tengerben. A rajt után gyorsan megtöltjük a motort, és irány Edirne. A határon szinte senki sincs. Kb. 10 perc alatt végzünk, és már robogunk is Bulgáriában. Ahogy elnézem a bolgárokat, egyetlen kérdés motoszkál bennem. Hogy lehet az, hogy Bulgária az europunio (europunio = Horn Gyula) tagja. A nyomor és a pénztelenség kézzel fogható. A szemét és a mocsok szinte elönti az utcákat. A nagyobb városokban olyan érzésem van, mint ha a 80-as években lennék, valahol Magyarországon. Érdekes. A táj a hegyekben lenyűgöző. Egy fél órán át motorozunk, mire valaki más is jön az úton. Megnézzük a hatalmas vörös csillagos emlékművet és a Shipka-t, ami egy vár. Este 8-ra érünk Idilevoba, ahol Ivo csak szeptember másodikára vár bennünket. Nem baj, de a vacsorára várni kell egy picit. Grillez nekünk egy kis húst, meg kapunk egy hatalmas adag sültkrumplit. A vizet sajnos szerelik Idilevoban, így zuhanyozni nem tudunk. Talán majd reggel. Kicsit furcsa lefeküdni zuhany nélkül. :-)

Utunk a szokott helyen: http://spotwalla.com/tripViewer.php?id=35b94e443e5a1410a

Kép(ek): 
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap
Augusztusi motorozás 18. nap

Ossza meg ismerőseivel!

Hozzászólások

Kivégeztem a blogot, érdekes volt! Nemsoká itthon vagytok, hurráá! :)