Blog - augusztus 2011

Otthon már javában megy az Uhrin Benedek Live Show az augusztus 20-i parádén, mi meg úszunk a tengerben, ahelyett, hogy otthon lennénk, és a koncin csápolnánk az első sorban. Kicsit szomorkás is vagyok, de majd jövőre.

A helyzet az, hogy 1 hete vagyunk úton. Eljutottunk Ciprusra a saját motorommal, így a következő négy napban senki se várjon semmiféle motorozást. Kizárólag a tengernek, a dondurmának a kebabnak a köftének és az Efesnek fogok élni. Ha bárki keresne, lent vagyok vacsorázni. :-)
Visszatértünk a vacsorából.

Fekszem az ágyban egy hotelben, amit nem kis melóval szereztem, és arra gondolok, hogy nem biztos, hogy felszállnék újra a Tasucu - Girne kompra. De ne szaladjunk ennyire előre. Reggel van, a müezzin kb. 4:30-kor kikapja az álmot a szememből. Ezután elkezd világosodni, és lehet hallani, hogy Kappadókia felett a hőlégballonkat fűtik a pilóták. Gyorsan kimegyek az erkélyre, és legalább 30db különböző ballon van az égen. Nagyon szépek. Az este úgy döntöttünk, hogy nem alszunk többet Göremében, hanem nekiindulunk Ciprusnak.

Kicsit félek a mai naptól. Leginkább attól, hogy Ankara környékén mennyire lesz meleg. Reggel korán indulunk. 06:00-ra állítottam be az ébresztőt, és sikerült a reggeli után elindulni 8-kor. Valami csoda folytán Istanbul belvárosa közlekedésre alkalmas, így semmi perc alatt elérünk a Boszporusz hídhoz, ahol nem kis káosz fogad. Mindenhol autók, de aztán sikerül átjutni Ázsiába. Leellenőriztetem a kártyámat, mert a hídpénzt kártyával kell fizetni, és ha nincs pénz a kártyán, akkor jöhetünk vissza. :-) Van pénz a kártyán, úgyhogy már száguldunk is Ankara felé. Kb.

Elég furcsán megy korán kelés. Ismét sikerült reggel 6-kor magamhoz térni, pedig most a nyaralásomon veszek részt. Nyugodtan aludhatnék akár 10 óráig is. De nem. Nekem kell a reggel 6 órás kelés. Szépen lemegyünk reggelizni, és már válogatjuk is az asztalra felpakolt finomságokat. Az erőspaprika alap, akárcsak a dinnye. Rengeteg zöldség és saláta, ami finom is. Reggeli után felkerekedünk, hogy egy kicsit megnézzük Istanbult.

Reggel 7 óra van. Kicsit álmosan próbálok magamhoz térni. Ivo már egy hatalmas tepsivel rohangál az udvaron, valószínűleg süti a reggelit, de az is lehet, hogy ez csak egy hobby nála. Szép lassan felébredünk, és lemegyünk Polly bárjába elfogyasztani a reggelit. A menü: sajtos pogácsa, felvágott, műzli, vajas kenyér és tea. Bereggelizünk, és elkezdődik a mai nap. Azaz csak elkezdődne... A lépcsőn lefelé jövet tisztességesen lefejelem az ajtó tetejét, aminek folyamodványa képpen elkezd gazdagon vérezni a fejem.

Reggel 6-kor már ébren vagyok. Kicsit elkapott a lámpaláz, mivel ma van a napja annak, hogy végre elindulunk. Előhozom a motort, felteszem a dobozokat, és végre elindulunk a szomszéd falun túlra. Indulás előtt egy gyors pillantás a netre, ami azt mondja, hogy nincs nagy sor a határon, és nem kell órákat várni. Mielőtt megkérdezik, a kedves jelenlévők, hogy motorral miért nem lehet a sorok között furakodni, megjegyeztem, hogy a két oldaldobozzal, és a mérges törökökkel ez nem olyan egyszerű feladat...

Sziasztok Mind!

Elkezdődött az idei nagy motorozás 0. napja. Fogalmazzunk úgy, hogy ez a warm-up. Szépen megmostam a motort, megkentem a láncot, kicseréltem az olajat. Ezzel azt hiszem, hogy fel is lett készítve a nagy útra. Messzire nem megyünk, de azért egy kis törődést megérdemel a masina.
Amikor mindennel kész lettem, elkezdődik a legizgalmasabb rész a bepakolászás. Ez a motorozás szerves része, de sokan nem szeretik, és csak a gázt akarják húzni. Én szeretem a pakolási fázist is, mert akkor már lehet kicsit az útra koncentrálni.