Blogbejegyzések

A reggel 6kor való kelés már a védjegyünké vállt ezen az úton. Ma sem történt máshogyan. Éppen csak világosodik odakint, és már fent vagyok, pedig ha valahol jót lehet aludni, az Doug motoros tábora. Jó levegő, puha ágy, finom vacsora, meg egy kis Sumeszko. Szerencsére hamar visszaalszok, és csak 8 körül nyitom ki újra a szemem. Ivoval megegyeztünk, hogy fél kilencre szervírozza a reggelit. A reggeli elfogyasztása után egy gyors tusolás, mivel az éjjel sikerült helyreállítani a vízszolgáltatást, és végre van víz a csapban. A tusolás után szinte új ember lettem.

Szépen komótosan felkelünk reggel 6-kor. Mivel tegnap a rend éber őrei elszedték az utolsó lírámat is, kénytelen vagyok a maradék dollárt átkonvertáltatni lírába. Ez nem tűnik nagy feladatnak, de az összes bank Ayvalikban reggel 9-kor nyit. Szépen végigsétálok a főutcán, majd leszólítok egy rendőrnek látszó egyént, aki közli, hogy fogalma sincs, hogy merre van a money change office, ugyanis Ő csak egy sima rendfenntartó. Na jól állunk, nagyon indulni kellene, de nincs egy líránk se. Visszaballagok a szállodába, ahol a tulaj közli törökül, hogy majd Ő átváltja a dollárunkat lírára.

Vadonat új napra ébredtünk, és egyben el is kezdődik a hazavezető utunk első része. Időben kelünk, hiszen semmi sincs összepakolva, és ma el kell jutnunk Ayvalik-ba, ahol az esti alvás lesz. 8:00-ra teljes harci díszben állunk a szálloda előtt, hasunkban a reggelivel. Szépen komótosan nekifogunk a hazavezető útnak, hiszen semmi sürgős dolgunk sincs. Még Antalya után nem sokkal megállok, hogy vételezzünk egy kis banánt az útszéli banánárustól. Már készíti is a mérleget, hátha veszek egy pár kilót. Sajnos el kell szomorítsam, ugyanis összesen 2db banánra gondoltam.

Tegnap volt az utunk mélypontja. Ma új, és remélhetőleg jobb napra ébredtünk. 7-re állítom be az ébresztést, de már 6 körül fent vagyok. Kicsit forgolódok, meg ébredezek, aztán hétkor elindulok a záró merülésekre. Az antalyai forgalom gyakorlatilag nulla, így a búvárhajón én vagyok az első. Olyan gyorsan keresztülhajtottam Antalyán, hogy magam is csodálkozok. Szinte üresek voltak az utcák. A hajón új merülésvezetőt kaptam, és megint egy nézelődős warm-up merüléssel kezdünk. A helyszín ugyan az, mint pénteken, de ennek ellenére érdekes merülés volt.

Ma rövid blog lesz. Azonkívül, hogy Mónikát egy kisebb baleset érte, nem történt semmi. Komolyból meleg és fülledt az idő, valószínűleg ezért történt a baj. Szerencsére már jobban van, úgyhogy nem szakítjuk félbe az utazást. Mondjuk nem is tudnánk, mert innen már csak hazafelé vezet az utunk. Holnap elmegyek egy búcsú-merülésre a fiúkhoz, aztán holnapután reggel megindulunk hazafelé.
Jó éjt mindenkinek!

Még tegnap este úgy döntöttem, hogy nem halasztom el a következő merülést. Ennek jegyében reggel 7:00-ra állítom az ébresztőt a telefonomban. Az ébredés után gyorsan lemegyek reggelizni. A ételt gyorsan lenyelem, és már indulok is Kemerbe. A forgalom már reggel is nagy, de még járható a város. A kemeri kikötőbe 1 óra motorozás után érek, ahol a security nem enged be, csak úgy, hogy Osman kijön a bejárathoz, és felelősséget vállal értem, hogy nem lopok haza egy hajót.

A tegnapi nap kicsit hosszú volt, így reggel 8:10-kor vet ki magából az ágy. Kemény meló ez a motorozás. :-)

Valami csoda folytán reggel nem a müezzin éneke ébreszt. Az is lehet, hogy ide nem építettek mecsetet, és azért nincs éneklés hajnalban. Mivel nem akarok reggeli imába bonyolódni, egy gyors frissítő zuhany után, már repesztünk is Antalya felé. Az út eleje komolyból szerpentines, ráadásul igen komolyan fel van dúrva. Erőből csinálják az utat a fiúk. Vannak olyan részek, ahol csak döngölt murva, és van olyan is, ahol rádúrták a hegyet az úttestre. Viszont legalább már a jó oldalon kell közlekedni. Mertugye jó oldal a jobb oldal.

Kezdhetném a mai napot azzal s, hogy felkeltünk. És igazából rájövök arra, hogy tényleg felkeltünk. Nem túl korán, és nem túl későn. Éppen 8 óra 05 perckor. Ha azt írnám, hogy nincs félelem és egy picike görcs a gyomromban, akkor hazudnék. 12:00-kor kezdődik a Rémálom újratöltve. Addig még van legalább négy szabad óránk itt Cipruson. Ez az utolsó nap, úgyhogy szép komótosan lemegyünk, jobbanmondva kimegyünk reggelizni, mivel a reggeliző az pont az ajtóval szemben van. Elfogyasztjuk a szokásos angolos reggelit, és nekikezdünk a bepakolásnak.

Reggel a müezzin ébresztőt énekel. Kicsit még terpeszkedek az ágyban, aztán 9 körül lemegyünk reggelizni. A szokásos pirítós, dzsem, vaj, tea a menü. Annyira nem rossz, főleg azért mert a tegnap esti vacsora elmaradt. Ma hatalmas kihívás lesz, ugyanis a kompjegyeinket a horror-kompról át akarjuk váltani egy olyanra, ami semmi perc alatt a törököknél van. Kicsi kérdezősködés és táblaolvasás után megtaláljuk az irodáját a komptársaságnak. Megkérdezem, hogy lehetséges-e a jegycsere. Természetesen igen, válaszolja a bent ülő kedves úriember.