Blogbejegyzések

Idilevo
Reggel 8kor az indulásnál, egyedül az öreg van ébren, akivel tegnap bájcsevegtem egy kicsit. Felcuccolom a csajt, és a mai nap a kezdetét veszi. A mai úti cél Idilevo Bulgáriában. Az első dolog, amit meg kell csinálni, az a csajszi átjuttatása Ázsiából Európába. Ez nem nagy dolog, ugyanis Canakkale-ban átviszi a komp semmi perc alatt. Az úton egy gyors tankolás, mert a tegnapi 10 litert pik-pakk kiitta a tankból a szerszám. Megveszem, a remélhetőleg utolsó 580 forintost, és már nyomulok is Canakkale felé.

Ayvalik
A reggeli elfogyasztása után közlöm a recepcióssal, hogy mikor kiemelem a kulcsot a helyéről a szobában, akkor a relé az elosztó szekrényben nem húz be, hanem szikrázik. A szikrázik szó nem jutott az eszembe, úgyhogy azt sikerült kinyögnöm, hogy sikít az elektromos elosztó. Először elkerekedett szemekkel visszakérdezett, hogy sikít? Mire én azt mondtam, hogy valami nem karaj az elektromos szekcióban. Jót röhögtünk mindketten, de megnyugtatott, hogy majd leellenőrzi.

Antalya
Ma igazából semmi érdekes nem történt. Délelőtt lementem egy kicsit a partra, és fürcsiztem a tengerben. Nem volt rossz, de a víz egy picit hűvös volt. A hajók felkavarták, úgyhogy inkább visszamentem a szállásra, és egy kicsit ejtőztem a nyugágyak egyikében. Délben elfogyasztottam egy extra konzervet, hogy annyival is kevesebbet kelljen hazavinni. Ebéd után 2 óráig egy kicsit lazultam, majd megtekintettem az időmérőt.

Antalya
A búvárbázis ugyan ott van, mint tavaly, viszont a fiúk szétváltak, úgyhogy most már két csapat van. Maradok a régi brigádnál. Felveszik az adataim, és elkezdenek gyülekezni az oroszok is. Mellém ül egy srác és a csaja. Megkérdezik tőlük, hogy honnan jöttek. A válasz az, hogy Iránból. Aztán megkérdezik tőlem is, hogy honnan jöttem, mire azt válaszolom, hogy Iránból. A fekete hajú, és sötét szemű srác kicsit furcsán néz rám. Látszik rajtam, hogy nem vagyok született perzsa.

Antalya
Nem túl korán térek magamhoz, és a recepciós segítségével felpakolom a motort. Nekifogok az Antalyaba vezető útnak. A tengerparti utat választom, ami a hegyekben néhol elég gyatra. Sőtt, mondhatom azt is, hogy gyakorlatilag csak kátyú van. Az utat már ismerem, úgyhogy nem sok meglepi van. Dél körül megállok egy banán reggelire, mivel a szálláson örültem annak, hogy ágy van a szobába, nem, hogy még reggelit is adjanak. A banánárus nem tud csak törökül, de ahogy kihámozom, némi pénzért az asszonya is eladó. Betolok az arcba vagy 10db apró banánt, ami valamiért sokkal finomabb mint otthon.

Tasucu
Reggeli nincs a szálláson, úgyhogy a sarki büfében beröffentek egy kávét, és vételezek 1 liter vizet az útra. Az út kiváló, úgyhogy rögtön 130as tempóra sarkallom a leányt. Elhagyom Batmant, ami természetesen nem a film, hanem egykoron felső Mezopotámia határa volt. A hegyekből dombok lesznek, a rátzós döngölt agyagos útból pedig 2x2 sávos főútvonal. Nagyon finom. Gaziantepben megállok egy gyors olajcserére, ugyanis még az az olaj van a leányban, amit indulás előtt tettem bele. A hátsó fékbetétet is megette, úgyhogy kap újat. A HONDA szalon tele van robogóval, és 125 köbcentis kismotorokkal. A tulaj fia azt mondja, hogy itt ezek mennek.

Batman
Erős 2 óra alvás után, reggel 7kor kelünk, mert a határ 8kor nyit, és időben ott kell lenni, hogy Alex motorját elkezdjük ügykezelni. A határra menet sikerül eltévedni, úgyhogy egy 15 perces kerülő után felvonulunk az iráni – török határhoz. Életemben nem láttam még ennyire lepukkant épületeket. Az irodákban óriási helikopter leszállópálya méretű asztalok, de a dolgozó a csikket a földön tapossa el. Öreg dobkályha a sarokban, kosz és mocsok mindenhol. Megérdeklődjük, hogy mit kell csinálni a carnetemmel, hogy le legyen zárva. Az irodista, egy arrogáns barom, aki éppen nem üvölt velem, hogy miért zavarom a semmittevésben, mikor nem is neki kell foglalkozni a papírokkal. Idióta. Továbbmegyünk, ahol végre lezárják a carnetet, miután megették a reggelit.

Urmia
Mivel tegnap az összes riált odaadtam a szobáért, ami a (szétcsavarhatós műanyag)buxámban volt, így valahonnan riált kell szerezni, mert Iránban csak riállal tudok fizetni. Elindulok motorral a városba, ami természetesen akkora mint Budapest cakli-pakk, hogy az euroból riált csináltassak. Bemegyek legalább 4 bankba, ahonnan elhajtanak, mondván, hogy csak a nagyobb bankokban van pénzváltás. Fincsi. Végre találok egy bankot, ami 15 emeletnél egyel sem kisebb, és egy nagyon kedves banki alkalmazott, az európai pénzemből iránit csinál.

Kermānshāh

Sajnos el kell hagyjam Isfahant, bármennyire is szeretnék még maradni. A nem túl korai indulás után szépen komótosan haladok az esti megállóm felé. Az útok csak kétszer állítanak meg a rendőrök, így aránylag gyors a haladás. Hamadan előtt sikeresen szétázok, ami itt annyit jelent, hogy agyagos lé folyik mindenhonnan. A tempó rögtön visszavéve gyök/2 -re, nehogy a fincsi csúszós aszfalton leugorjon a plezúr a mociról és a könyökömről.

Isfahan
Reggel a nyakamba veszem a várost, és elindulok egy kicsit a kiszáradt folyó mentén. nincs túl meleg, és a csodálatosan gondozott parkon keresztül sétálok a másik híres hídhoz. Sajnos ez nem annyira monumentális, és be kell valljam, hogy nem is tetszik annyira, mint a Si-o-se pol híd. Lövök egy pár fotót, és visszabaktatok. A parkban a melósok nyírják a füvet, ássák a gödröt, locsolnak, és látszik, hogy beleadnak mindent.